Az előző szerda délelőtt a megszokott módon indult. Ismét órát tartottunk a diákoknak. Feladatuk az volt, hogy mutassák be egymást az osztálynak bizonyos szempontok alapján (honnan jöttek, van-e testvérük, háziállatuk, mit szeretnek, mit nem szeretnek, mi a kedvenc szabadidős…

  Végre készítettem néhány fotót a menzáról is.  Pénteken kipróbálhattuk az agyagozást is. Számomra jóval egyszerűbbnek tűnt, mint az ecsetkezelés koreai tradicionális festészet órán. A tanár kicsit megilletődött, mikor megjelentünk, ugyanis egyáltalán nem beszél…

Szerdán megtartottuk az első olyan angol órát, amibe az osztályt is aktívan bevonhattuk. Mivel még nem teljesen körvonalazódott, milyen szinten is van az angol nyelvtudásuk, ezért elég rizikós volt a feladatválasztás. De végül, szerintem elég jól sikerült, és jelentem, senki sem…

Vasárnap este a tanáriból visszatérve a kollégiumba egyszer csak kopogást hallottunk a szoba ajtaján. Kinyílt az ajtó és az egyik diák kíváncsi tekintete nézett vissza ránk. Elmondta, hogy a hétvégét otthon töltötte, most ért vissza, s első dolga az, hogy meginterjúvoljon…

A tréning során sok mindenről esett szó, de egy dolgot igencsak sokáig halogattak, ami miatt meglehetősen hosszasan aggodalmaskodtunk. Mégpedig, hogy hogyan jutunk el a projekt helyszínére, mikor veszünk buszjegyet, hol szállunk le, ki fog minket ott várni, ugyanis egyelőre a fogadó…

Jelenlegi ittlétem egy koreai önkéntes szervezetnek köszönhető (http://www.1.or.kr/), amelynek szerencsére van magyar partnerszervezete. A jelentkezés folyamatát a koreai partnerrel az Egyesek Ifjúsági Egyesület (http://www.egyesek.hu/) bonyolítja le. Az egyesület által a világ…