Már egy ideje tervezgettem egy 'tagmozgatós' túrát még mielőtt megérkezne a hideg és minden fáról lehullna a levél, de az időpontja csak-csak tolódott. Végül hosszú idő után azon a napon, mikor végre rászántuk magunkat a hegymászásra, derűs, felhőtlen időre virradtunk, ami nap végéig sem változott. Ez volt az a kirándulás, melynek során fényképezőgépem tönkrement, túratársam pedig mezítláb ment haza, mégsem bántuk egy percre sem.

Bukhansan Szöul északi részén húzódik és egyben a főváros északi határát is jelöli. Maga  a szó azt jelenti, hogy a "Han-tól északra lévő hegy". Legmagasabb csúcsa a 837 m magasan fekvő Baegundae (ejtsd: pegunde), mely egyben a legkedveltebb kirándulóhely a nemzeti parkban. A hegyet évente kb. 5 millió túrázó keresi fel. Nem véletlenül. Nem csak hogy tömegközlekedéssel egyszerűen megközelíthető, de számos csúcsa könnyen meg is mászható, és a hegy fekvésének köszönhetően rálátni az egész fővárosra. A hegy minden oldala más-más érdekességgel szolgál a látogató számára. Felkereshetünk történelmi emlékeket, buddhista templomokat, évszaktól függően túrázhatunk virágzó azáleákkal borított hegyoldalon, vagy sárguló színes falevelekkel tarkított erdőkben, nyáron pedig lehűthetjük magunkat a kristálytiszta patak vizében.

A túra szervezésekor több szempontot kellett figyelembe vennem. Így például, hogy csak a délután áll rendelkezésünkre, hamar sötétedik és túratársam valójában annyira nem preferálja a hegymászást, azonban engem is kellőképpen átmozgasson, a táj legyen elég szép, és még ha szép is, ne legyen a hegy olyan zsúfolt, hogy sziklamászás közben még azt is kelljen nézni, kinek a sarkára lép az ember. Úgyhogy végül a park déli felén néztem ki egy Bohyeonbong nevezetű ormot, ahova ugyan egy szakaszon út se vezet, és csak és kizárólag koreaiul vannak leírások, viszont a kilátás gyönyörű. Végül a kinézett csúcs környéke le volt zárva, és egyébként sem találtuk meg az utat, ráadásul társam lábbeli gondokkal küszködött, úgyhogy végül némi módosítással a fenti térképen zölddel ábrázolt utat tettük meg. (이부오도청>대남문>문수봉)

Megközelítés: 7212-es busszal Gyeongbokgung állomástól (3-as kijárat környékén) 이부오도청 megállóig(1200won-kb.300 Ft- T-money kártyával lehet fizetni). Az alagút előtt a busz elkanyarodik jobbra fel, majd ismét visszafordul. Közvetlen ezután kell leszállni a patak partján, majd a város felé visszahaladva elkanyarodni az úton balra. Bal kéz felől egy parkoló.

Az úton továbbhaladva a patak mentén számos kis hangulatos vendéglőt és családi házat találunk, míg a park bejáratához érünk. A nemzeti parkba a belépés ingyenes. 

A kirándulás előtti napon meghagytam társamnak, hogy túrázásra alkalmas cipőben jöjjön. Ebből az lett, hogy ugyan bakancsban jött, de 10 perc gyaloglás után levált az egyik, 20 perc után pedig a másik cipőtalp is. Ennek ellenére ragaszkodott az út folytatásához. A hegytetőre felérve már a puha talprész is elkopott, aminek eredményeképpen egy bocskorrá rongyolódott, hiányos aljú bakancsban és zokniban ment haza.

Egy darabig a patak mentén haladtunk, majd az egyik pihenőnél jobbra kanyarodva felfelé vettük az irányt.

Koreában minden levelet számon tartanak ám. Ősszel egy a világhálón is megtekinthető térképen jelölik a falevelek sárgulásának kezdetét és csúcspontját. Mivel az idén meglehetősen későn köszöntött be a hideg, a levelek is később kezdtek el sárgulni, vagy már lehullottak azon a szakaszon, melyen mi jártunk, de az erdő még így is elég mutatós volt.

Balra a Munsubong (문수봉) orma, jobbra a Bohyeonbong (보현봉), a két hegy találkozásánál középen az erődfal déli nagykapuja, a Daenammun (대남문), úti célunk egyik állomása. 

Az ösvény mentén számos pihenőhelyet találunk, ahol kifújhatjuk magunkat, miközben a tarka, drága túraruhában feszítő koreai lakosság nagy kíváncsisággal fog minket faggatni ittlétünkről és a bátrabbak nem restellik majd megvillantani angol tudásukat sem előttünk.

A kapuhoz vezető út köves, sziklás, kötélkorláttal ellátott, egyes szakaszokon falépcsővel kiépített. Mi ugyan nem vettük sietősre a tempót, így számtalanszor megálltunk fotózni vagy pihenni, de aki kevésbé ráérős iramban szeretne haladni, az a buszmegállóból kb. 1,5-2 óra alatt is fel tud kapaszkodni a kapuhoz.

A falépcső közvetlen a Déli Nagykapuhoz (대남문) vezet bennünket, mely több útvonal találkozási pontjánál fekszik, így szemmel láthatóan igen népszerű piknikező hely, ahol ki-ki elfogyaszthatja mindennapi ramenjét és kimbabját.

A hegyen lévő erődöt (Bukhansanseong-erőd) 132-ben építették a Baekje királyság idején (Kr.e.18-Kr.u. 660), melyet 1711-ben a Joseon dinasztia idején (1392-1910) kőerőddé építettek át. Fala 7 m magas és 8 km hosszú. Az erőd szükséghelyzetben menedékként szolgált az uralkodó számára, így minden szempontból független volt a fővárosban álló királyi palotától. A Baegundae-től délre fekvő, nehezen járható, sziklás, szakadékos hegygerincen kiépített falat 15 kapu tagolja. 

A Déli Nagykapu felső szintje, mögötte az erődfallal, jobbra fent Bohyeonbong vonulatával.

Kilátás délre, a városra a kapu felső szintjéről: balra a Bohyeonbong, középen Szöul és a Han folyó

Kilátás északra. A távoli messzeségben Baegundae csúcsa látható, melyen túrázók hosszú, kígyózó sora várja, hogy elérhesse a hegytetőt. Ottjártunkkor épp egy helikopter körözött fölöttük, mely állítólag nem ritka jelenség hétvégente a csúcs körül. Utánaolvasva meglepő adatokat találni. A cikk szerint ( http://news.joins.com/article/15938905 ) 2004 és 2013 között a csúcsnak 85 halálos áldozata volt, kb. ugyanannyi, mint ugyanezen időintervallumban a Mount Everest-en. A balesetek száma pedig még ennél is sokkalta több, mely a 'túlzott önbizalomra' vezethető vissza. A balesetek többségét zuhanás vagy szívroham okozta. Előbbi esetben akadt olyan is, aki szoknyában és magassarkúban vágott neki a csúcsnak, szívroham pedig elsősorban a krónikus betegeket érintette. Tudni kell, hogy a hegyet leginkább az 50-es,60-as korosztály járja, a 10-es csak akkor, ha viszik, a 20-as pedig lehetőleg nem teszi hegyre a lábát. Az esetek 20-30%-ában túlzott alkoholfogyasztás állapítható meg, mely az 'iszogatva túrázás' divatjára vezethető vissza. Azonban egy felkészült kirándulót a fentiek egyik veszélye sem fenyegeti, úgyhogy bátran nekivághat akármelyik csúcsnak.

Az erődfal és Munsubong

Érdemes a kapu felső szintjétől a fal mentén keletre haladva felkapaszkodnunk. A fal mögé kikukkantva páratlan kilátásban lesz részünk, melyet fénykép formájában nem lehet visszaadni. Az én fényképezőgépem ezen a ponton fel is mondta a szolgálatot.

A falon túli világ: Előtérben balra a város északkeleti- ,a háttérben pedig délkeleti része középen a Lotte World Tower-rel.

A városközpont a Namsan heggyel

 Szöul északkeleti- és délkeleti fele, legmagasabb épületével, a Lotte World Tower-rel és a Han folyóval.

Munsubong alatta Munsu buddhista templommal (a templomhoz a déli kaputól vezet út)

Ezt követően térjünk vissza a kapuhoz és haladjunk a fal mentén nyugatra a Munsubong felé (kb. 10 perc).

Bohyeonbong és a Munsu templom

Látkép a Munsubong-ról

Munsubong, háttérben balról Bohyeonbong, Namsan, Bugaksan,Inwangsan, Ansan, Han folyó, Yeouido

Munsubong alulról, háttérben a Namsan-nal

A falépcsőn balra haladva egy sziklaszirthez jutunk, melynek gerincén óvatosan végighaladva csodás kilátásban lesz részünk. A sziklaszirten már nincsenek kiépített utak! A gránitoldal csúszós lehet, így ki-ki biztonságérzetének megfelelően közelítse meg: kúszva-mászva, négykézláb.. Mivel a hegygerinc fákkal, kisebb bokrokkal van tagolva, így legrosszabb esetben is valamelyik ágon fogunk kikötni. A vonulat megmászása kalandos és mulatságos, nem beszélve az elénk táruló tájról.

A sziklavonulaton az ember nem győzi belélegezni a látványt.. Varjak röpködnek körülöttünk, olykor leszállnak az egyik gránitszikla mélyedésében lévő pocsolyából inni és fürdeni. Jobbról Bohyeonbong orma, balról Munsubong alsó vonulata szegélyezi a kilátást a 'kőbékával'. Előttünk Szöul kisebb hegyei hullámszerűen emelkednek ki az aprónak tűnő épületek gyűrűjéből. Minden egyes hegy jól felismerhető: balról a Namsan kilátótornyával, majd a Gyeongbokgung palota mögött lévő Bugaksan, melynek gerincén szintén egy erődfal fut végig,  Inwangsan és a korábban már megmászott Ansan. A távolban a Han folyó és a déli városrészt keretező hegyek.

A fenti lejtőn balra egészen a fákig leereszkedve haladjunk a kifeszített kötelek irányába, majd kövessük a kitaposott ösvényt balra fel.

Balról kerüljük meg a fenti sziklát.

Kilátás nyugatra, a hegygerincen végigvonuló erődfallal.

Szöultól nyugatra, a Han folyó, mely beletorkollik a tengerbe, kissé északabbra pedig már Észak-Korea

Északra, a Munsubong-ra visszatekintve

A várost őrző 'kőbéka' a naplementében (balról jobbra: Namsan, Iwangsan, Ansan, Han folyó). Napnyugtára a hegynek ezen a szakaszán már senki sem járt rajtunk kívül, így hát letelepedtünk  egy sziklára és elfogyasztottuk elemózsiánkat miközben élveztük a csendet és a város naplementében pompázó színeit.

Fent balra a korábban már bemutatott Yeouido szigetének felhőkarcolói és a parlament, előtte a Han folyó Seonyudo szigetével, a folyó közelebb eső partján a Hongdae-től nem messze lévő Hapjeong felhőkarcolói, középen bal oldalt pedig a már korábban éjszakai túra keretében megmászott Ansan.

 Han folyó, a távolban pedig a naplementében megcsillanó Sárga-tenger

 Előtérben a Han folyó, háttérben Incheon kikötője

 Előtérben a Han folyó, háttérben a Sárga-tenger, mely tényleg sárga

Már szürkülödött mikor leereszkedtünk a hegyről. A sötét erdő csendjét csak egy buddhista templom dobszava törte meg...

A buszmegállóig kb. 1,5 óra alatt értünk le. Azonban a visszaúton figyeljünk, mert ha ugyanott szállunk fel, ahol nap elején leszálltunk, akkor tudnunk kell, hogy a 7212-es ugyan visszakanyarodik a hegyről, de ezt követően nem a városközpont felé, hanem nyugat felé veszi az irányt. Persze ezt követően sincs minden veszve, mert útközben több metrómegállónál is megáll, így pl. a Digital Media City állomáson is (reptér vonala), ahonnan már hamar visszajuthatunk a városközpontba.

Habár nem minden alakult úgy, ahogy szerettük volna, mégis tökéletesre sikerült a túra. Nem csak hogy hosszú idő után végre jó volt az idő és lenyűgöző kilátásban lehetett részünk, de egyben ritkaságszámba menő módon, mindennek ellenére sem voltak sokan, ráadásul napnyugtára elhagyatottá vált a sziklaorom. Kifejezetten üdítő volt, hogy egyes szakaszok rendhagyó módon nem voltak túlbiztosítva, így szabadon mehettünk, amerre a szemünk látott, kúszva-mászva, négykézláb, fenéken. Aki ilyesmire vágyik, feltétlen látogasson el ide!

Közben a távollétünkben a várost vámpírok, zombik, boszorkányok lepték el... Szemmel láthatóan kitört a Halloween-láz!