Koreai ismerőseim igazán nem mondhatják, hogy nem tudok nekik új dolgokat mutatni Szöulban. Így történt, hogy nem régen ellátogattunk a Bevándorlási Hivatalba, ahol három hónapon belül minden olyasvalakinek szükséges megjelennie, aki három hónapnál tovább kíván tartózkodni az országban. Még akkor is, ha már van vízuma. Ezt valahogy a nagykövetségen elfelejtették megemlíteni, de végeredményben előbb utóbb minden kiderül, így ennek az információnak is a birtokába jutottam.

Itt aztán mindent megtesznek a helyiek azért, hogy csak a legélelmesebbek maradhassanak az országban, ugyanis a világon senki sem beszél angolul, vagy egyáltalán a koreain kívül bármilyen nyelven.  Ezért hát jól felfegyverkeztem. A szobatársaimat jó előre kifaggattam mindenről, így már többnyire volt fogalmam arról, hogy mit és milyen sorrendben kell tennem. Azért a biztonság kedvéért a hónom alá csaptam még egy koreai barátot is, aki volt kedves és elkísért. Hogy hasonló cipőben járó sorstársaim életét megkönnyítsem, az ügyintézés menetét közkinccsé teszem.

A város nagyobb körzetekre van osztva, így mindenkinek fontos tudnia, hogy a lakhelye melyik körzetbe tartozik, mert az ügyét is ott fogják intézni. Az alábbi képen ezt mindenki szemügyre veheti.

Az én lakhelyem a képen narancssárgával jelölt mezőhöz tartozik, amelynek irodája itt lelhető fel:

319-2, Sinjeong 6 dong, Yangcheon-gu, Seoul (Nyitvatartás: hétköznap:9-18, hétvégén:zárva)

Megközelíthető az  5-ös metróval Omokgyo állomásról vagy a Kkachisan vonalon a Yangcheon-gu Office megállóhelyről.

Az épület főbejáratán belépve a pultról elvehetünk egy tájékoztatót, amely angolul ismerteti röviden, hogy mi is az ügyintézés menete.

Ezt követően felbattyogunk a (koreai) harmadik emeletre (náluk nincs földszint) ( a másodikon a kínaiak ügyeit intézik), majd húzunk egy sorszámot, az ablakoknál lévő pultról pedig elveszünk egy formanyomtatványt, amit várakozás alatt kitöltünk. Ehhez szükségünk lesz egy igazolványképre és a szállásunk címére. Ha végeztünk, akkor ismét menjünk le az elsőre, ahol az ATM-be 30.000wont kell befizetnünk.

Itt is van angol menü és ennél a műveletnél szükségünk lesz az útlevelünkre is, amelyet a gép be fog szkennelni. Majd, ha minden adatunkat rendben találtuk, akkor egy külön rekeszbe helyezzük el a 30.000wont. Ne felejtsük el a bizonylatot magunkkal vinni! A harmadik emeletre visszatérve a hivatalnoknak oda kell majd adnunk az útlevelünket, a bizonylatot, a kitöltött formanyomtatványt, egy útitervet (Working Holiday Visa-soknak) és egy szerződést a szállásunkkal, mely igazolja, hogy valóban ott lakunk. Ezutóbbi kettő nekem nem volt, így másnap már egyedül egy külön részlegen a kínai szinten kellett leadnom azokat. (Sorszámot én ekkor már nem húztam, bár lehet, kellett volna.) A hivatalnok továbbá ujjlenyomatot vesz mind a 10 ujjunkról. Majd a formanyomtatvány egy másolatát adja vissza vagy a pótolnivalókkal vagy pedig a következő látogatás dátumával, amikor már felvehetjük az Alien Registration Kártyánkat.

A szálláshoz adnak egy külön formanyomtatványt, illetve ezen kívül a szállásadónak kell adnia egy szerződésfélét (biztos lehet ismerősnél is lakni, ez esetben viszont meg kell kérdezni, hogy milyen igazolásra van szükségük), melyen rajta van az aláírása. Az útitervre semmilyen információ vagy minta nem szolgál. Ha angolul van megírva, akkor meg már a fent említett okokból a világon senki sem fogja tudni elolvasni, bár szerintem nem is érdekel senkit, nekik csak az a fontos, hogy ez a tétel is bekerüljön a rólunk kiállított mappába. Úgyhogy én felcsaptam az útikönyvet és hónapra lebontva mindenhova írtam valamit. Másnap bevittem a másodikra, kicsit okvetlenkedtek, hogy a szerződésen nincs aláírás, de mondtam, hogy csak ezt kaptam, és ezzel az ügy annyiban maradt. Három hét múlva mehetek a kártyámért. Megjegyezendő, hogy azért itt is Magyarországhoz hasonlóan sok múlik az ügyintézők, bolti eladók, kiszolgáló személyzet pillanatnyi hangulatán. Nem Japánban járunk. Itt előfordul, hogy nem mindenki csupa báj és kedvesség, nem jön zavarba, ha az ügyfél hibájából kellemetlenség adódik, de azt sem rejti véka alá, ha nem tetszik neki valami. Habár eddig nekem rossz tapasztalatom nem volt, abból, amit eddig láttam, az ügyfélért, vásárlóért  pontosan annyit tesznek meg, amennyi a munkakörükben le van írva. Még akkor is, ha a másik fél koreai.

Az ügyintézés nem tartott sokáig, és elég mulatságosra sikeredett így, hogy egy echte koreai is volt mellettem, de azért el tudom képzelni, hogy mennyiféle kacifántos párbeszéd és ügy zajlhat le nap mint nap ebben az intézményben, ahol főként csak koreaiul tudó ügyintézők végzik munkájukat.