Nem kell túl messzire mennünk vagy túl magasra kapaszkodnunk ahhoz, hogy Korea fővárosa a lábaink előtt heverjen. A legtöbb turista számára a hegymászás kimerül a Namsan-ig való fellibegésben, pedig ha tudnák, hogy mennyivel szebb kilátásban lehetne részük, ha azt a hegyet másznák meg, amely éppen az ikonikus toronyra néz.. De éppen ennek köszönhető, hogy az Ansanon nem hemzsegnek sem a helyiek, sem a turisták.

Ansan pirossal jelölt hegye a város északkeleti felén

A hegy nem túl magas, és a kilátóhoz kb. 30-40 perc gyaloglással juthatunk fel. Más parkokkal ellentétben itt az utak sem kora reggel sem késő este nincsenek lezárva, amely jó hír azok számára, akik éjszakai túrára vállalkoznának. Érdemes késő délután felkapaszkodnunk, hogy a várost nappal illetve esti fényében is  láthassuk. A hegyet több oldalról is meg lehet közelíteni. Mi három utat próbáltunk ki. Azok számára pedig, akiknek nincs társaságuk, viszont egyedül nem szívesen túráznak a sötétben (vagy világosban), több kirándulócsoport is megoldást kínálhat. Egy közülük a Seoul Hiking and Nature Group ( https://www.facebook.com/seoulhikingnature/ ), mely nevével ellentétben országszerte szervez túrákat.

Az Ansan Park térképe: piros út: kiépített faút; narancssárga út: kitaposott ösvény/lépcsők/sziklás út; sárga útvonal: Dongnimmun metrómegálló>kilátó>buddhista temlpom; lila útvonal: kilátó>forrás>kis tó>vadvirágos rét>vizimalom; 1.Bongwonsa buddhista templom 2.Dongnimmun metrómegálló 3.kilátó 4.forrás 5.(안산방죽) kis tó 6.vadvirágos rét 7.vizimalom

Kirándulásunkat kezdhetjük a Dongnimmun megállóhelytől. Ez a kiindulási pont főként azoknak ajánlott, akik a kulturális programot, mint  pl. a Gyeongbokgung (palota), Changdeokgung (palota), Insadong, Seodaemun börtönmúzeum látogatását néhány órás aktív kikapcsolódással egészítenék ki, ugyanis az említett helyek meglehetősen közel esnek egymáshoz.

A metróaluljáróból kiérve egy parkon keresztül vezet majd az utunk. A park a Függetlenség Kapujáról híres, mely 1896-97-ben épült a párizsi Diadalív (Arc de Triomphe) mintájára. A kaput az idők folyamán építési munkálatok miatt többször áthelyezték. Jelenleg eredeti helyétől 70 m-re északnyugatra áll. A Függetlenség Kapuja előtt a Yeongeunmun kapu két oszlopfőjének maradványát láthatjuk, mely egykor Korea és a Qing dinasztia közötti diplomáciai kapcsolatok szimbóluma volt.

A Seodaemun börtönmúzeum előtt (szembenállva jobbra) elhaladva az út végén bal oldalt találjuk az utat, mely felvisz a hegyre. (A börtönmúzeumról részletes beszámoló itt olvasható: http://kettenkoreaban.blog.hu/2011/09/11/title_1637537 )

Mivel a hegyet rengeteg kis ösvény szeli át, ezért a legtöbb útelágazásnál térképet is találunk, ahol ellenőrizhetjük hollétünket, illetve a kívánt célponthoz vezető utat. A hegymászás során a fenti útviszonyok lesznek jellemzők, mely javarészt sok lépcsőzést jelent.

A csodás panorámához rögös út vezet, így ennél az elágazásnál bármennyire is szimpatikusabb a baloldali kiépített faút (térképen pirossal jelölt) válasszuk a jobb oldalit, mely ugyan kissé sziklásabb és nehezebb, de egyben sokkal izgalmasabb is.

A kilátóhoz felvezető út

Kilátás fentről északnyugat felé

A kilátónál lévő tűztorony egykor arra szolgált, hogy azon keresztül meghatározott kódok alapján vészjelzést adjanak le a városi tanács számára. Látási viszonyoktól függően este tüzet, nappal füstöt használtak.

Kilátás keletre, távolban a Namsan heggyel. Akkor igazán izgalmas a kilátóból való nézelődés, ha már tudjuk is, hogy mit látunk.

Kilátás nappal. A látási viszonyok majd ősszel alakulnak a legjobban.

Kilátás délkeletre a korábbi bejegyzésből már megismert Yeouido-ra.

Háttérben Yeouido és a Han folyó

A 63 building aranyló tükörképe a délutáni órákban

Balra a kilátóról levezető faút, jobbra a buddhista templomhoz vezető ösvény

A kilátóból a buddhista templom (Bongwonsa, 봉원사 ejtsd: pongwonszá) felé vettük az irányt. Minekután a hegy nem kifejezetten turista célpont és az esti órákban egy teremtett lélek sem jár erre, így különösen hangulatos a gyéren megvilágított templomépületek között bóklászni.  Csak a lótuszok között élő békák kuruttyolása rázza fel a környéket időnként, majd azok is elhalkulnak. A térség olyan csendes, hogy egykor (kb. 10 éve) Yoo Young-chul, a hírhedt sorozatgyilkos is szívesen látogatott e vidékre áldozatainak elhantolása céljából, így azt beszélik, sok errefelé a szellem. Persze mi egyet sem láttunk, de az is lehet, hogy az itt élő szerzetesek már rég megbékítették a hajdan errefelé kóborló nyugtalan szellemvilágot.

A templom este és nappal. A háttérben szertartáshoz készülődő család.

Esti és nappali fényviszonyok. Ha éjszakai túrára vállalkozunk, ne felejtsünk elemlámpát magunkkal vinni.

A templomot körülvevő  lótuszos vizes vödrök a benne kuruttyoló békákkal

Templom és forrás

A Bongwonsa-t 889-ben alapították a mai Yonsei Egyetem területén, ahonnan 1748-ban költözött jelenlegi helyére, majd 1911-ben kibővítették. 1950-ben a koreai háború során az épületegyüttes egy része megsemmisült. Ahogy a legtöbb templomot, ezt sem kerülhette el a tűzvész. Így történt, hogy 1991-ben a "3000 Buddha termé"-nek építése közben "Buddha főterme" leégett, melyet 1994-ben építettek fel ismét.  A templomegyüttes a koreai buddhizmus T'aego rendjéhez tartozik, ahol jelenleg több mint 50 szerzetes szolgál.

Abban az esetben, ha túránkat ellentétes irányból kívánjuk megtenni, a nem túl nagy templomegyüttes épületei között felfelé vezető lépcsőn, a szentélyeket a hátunk mögött hagyva jutunk az erdőbe. Az itt haladó földút egy elágazáshoz vezet bennünket. A földút balra halad tovább, a kilátóhoz azonban a jobbra  található falépcsőket követve juthatunk. Az elágazásnál térképet is találunk. A falépcsők ahhoz az elágazáshoz vezetnek minket, ahol a sziklás, rögös út és a kiépített faút találkozik (korábban képpel illusztrálva).

Ha azonban a templomlátogatást követően vissza szeretnénk menni a városba, akkor kövessük az egyetlen létező és lefelé haladó, többek között garázsokkal szegélyezett utat, mely az Ehwa és Yonsei egyetemekhez vezető főúthoz visz ki minket. 

Azok pedig, akik az egyetemek (Sinchon, Ehwa, Yonsei ) felől szeretnék a hegyet megközelíteni, azok a főútról a GS25 boltja előtt bekanyarodva juthatnak fel a templomhoz.  Az út baloldalán, a templomhoz közel egy közfürdő épülete áll, mely akár a megfáradt túrázó szállásaként is szolgálhat. (A közfürdőkről (찜질방) már sok szó esett a 2013-as bejegyzésekben.)

De kanyarodjunk is vissza arra  a pontra, hogy leereszkedtünk a kilátóból és nem a buddhista templom felé, hanem a fenti turistatérképen általam lilával jelölt útvonalon haladunk tovább.  Az erdő mindenki igényeit ki fogja elégíteni.  Így pl. akik a hegy megmászását követően még mindig elemükben vannak és szeretnék fölös energiájukat levezetni, azok számára rendelkezésre áll néhány edzőpad a fenyves sűrűjében. A szomjanhalás veszélye sem fog fenyegetni, mert úton útfélen forrásba fogunk botlani. Ha pedig elfáradtunk volna, egyet se bánkódjunk, a sűrűben pihenőpadot is találunk, de akinek még ez se lenne elég, az a hegyoldalba vájt teraszon fák közé kifeszített függőágyakban kiszunyókálhatja magát.

 A hegyet számtalan út hálózza be. Én azt az ágát választottam, amely levisz ehhez a kis tóhoz. (Az alábbi térkép bal oldalán fent)

Ha körbejárjuk a tavat és visszakanyarodunk a falapokból álló útra, mely enyhén lefelé tart, egy vadvirágos, patakos domboldalnál lyukadunk ki. (A fenti térképen a fenyőfától balra eső világoszöld terület)

Nyáron is rendkívül üdítő látvány, de tavasszal, cseresznyevirágzás idején is nagyon szép lehet.

A virágos rétről a sásliliomokkal szegélyezett úton lefelé haladva egy kis vizimalomhoz érünk. A táj nagyon idilli. A malom előtt elterülő tavon kacsacsaládok nevelgetik fiókáikat, fölöttük kócsagok szelik keresztül az eget és a sekély kristálytiszta vízben hatalmas halak úsznak, melyet a tóparton sétálgató idős bácsik nagy lelkesedéssel figyelnek.

A tóban lévő sziklák között időnként csónak cirkál, amely jelenleg partra vetetten pihen a malomház mellett. A táj  a túloldalról nyáron ugyan pusztán egy fákkal benőtt domboldalnak tűnik, de tavasszal, leginkább cseresznyevirágzás idején  különösen szép, és láthatóvá válik a malomtól felfelé haladó virágokkal szegélyezett ösvény valamint a mellette csordogáló patak, mely egyben a vizimalmot is hajtja. A malomtól balra alkalmanként vízesés zubog alá. A képek alapján el sem hinnénk, hogy Szöulban járunk. Azonban míg  az olvasónak az az illúziója támadhat, hogy a világ zajától távol, a természet lágy ölén túrázgathatunk egy 10 milliós városban, addig az, aki ténylegesen a vizimalomnál jár, nehezen tud megfeledkezni a vizimalom felől elétáruló látványról. Lássuk tehát az érem vagyis a patak másik oldalát.

A vizimalmot beárnyékoló betonhíd a parkból a malomhoz leérve nyomban  szembesít minket  a civilizációval és a várossal. Azonban mielőtt még elkezdenénk búslakodni a roskadozó kis malom szomorú és elhagyatott sorsán azt gondolván, hogy az hajdanán biztosan szebb napokat látott, elárulom, hogy itt semmi sem az, aminek látszik. A betonhíd valószínűleg korábban épült, mint a malomház. Utóbbi 강원도 정선군 백전리 településén található 100 éves, ma is működő vizimalom mintájára készült 1996-ban. Ezzel együtt a mellette zubogó vízesés is mesterséges. Hogy a kép még abszurdabb legyen, gyöngyszemként a vízesés mellé egy hatalmas képernyőt helyeztek, amin az épp aktuális reklámok követhetők nyomon, a híd tartóoszlopait pedig keretezett festményekkel díszítették. A híd alatt park, bicikliút és gyalogút fut. A malomtól balra kanyarodó út a főúthoz vezet fel, melyen balra továbbhaladva visszajuthatunk a városközpontba (Yonsei, Hongdae, Hapjeong).