2011. aug 31.

Gyeongju, a falak nélküli múzeum (경주)

írta: 아가씨
Gyeongju, a falak nélküli múzeum (경주)

Utazásunk átszervezése, a B terv életbelépése miatt, nagyon úgy tűnt, hogy vasárnapra nem találunk szállást, és talán egyik úticélunkat Gyeongju-t vagy Seoraksan-t le kell mondanunk. A megoldást a KTX, vagyis Korea 300 km/h-val száguldó vonata jelentette. Csomagjainkat egy másik ifjúsági szállás (ahol később meg is szálltunk) vezetője, egy nagyon kedves és segítőkész hölgy tette el nekünk (fizetség nélkül, pusztán önzetlen szívességből), amíg távol voltunk. Koreában töltött első hetünk utolsó napját így a Silla királyság központjában tölthettük. Szöuli szállásunk a város közepén,egy egyetem környékén volt. Gyorsan el lehetett jutni innen minden fontosabb helyre. Ahonnan KTX-ünk ment pl. egy megállóra volt tőlünk. Az út csak két órás volt, így korai indulással 09:15-re már ott is voltunk. A pályaudvaron lévő Tourinform-ból kaptunk térképet is, majd megkerestük a buszt, ami bevitt a városba. A helyi busz érdekessége (az már természetes, hogy a sofőr angolul nem beszél), becsületkassza működik. Mindenki kényelmesen elhelyezkedik családjával, majd bedobja a megfelelő összeget a sofőr előtt található kis üvegdobozba. Jegyet nem kapsz érte, csak az utat fizeted ki. Azt nem sikerült kideríteni, ha pl. csak két megállót mész, akkor az mennyibe kerül (ez a verzió nem volt kiírva, pedig volt, aki csak aprót pengetett), mint ahogy azt sem, hogyha csak nagy pénzed van, akkor azt fel fogják-e neked váltani. A busz költsége egyébként max. 1200 won (220 HUF) .És majd még lesz egyéb élmény is, de csak sorjában. 

 

A központban biciklikölcsönző üzemel, amit sok turista igénybe is vesz. Mi a gyalogutat választottuk. A város telis-tele van királyi sírhalmokkal. 

Néhány egy parkban fekszik, és azok egyikébe be is lehet menni. 

Cheonmachong: bemutatja a halomsír keresztmetszetét, szerkezetét, és temetkezését. 11500 lelet került elő innen, köztük egy arany korona.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A parkban több, mint 20 kisebb-nagyobb halom helyezkedik el. Van köztük kettős halom is. Ezek egyike a férj a másik fele a feleség temetkezéseként szolgált. 

Ezt követően átbattyogtunk a nem túl távoli (bár majdnem ismét rossz irányba indultunk el) a 7.századi Cheomseongdae csillagvizsgálóhoz, ami Silla első királynőjének nevéhez fűződik. Ez Kelet-Ázsia legidősebb csillagvizsgálója. 5,17 m széles, 9,4 m magas. 362 gránittömbből építették fel (nem, nem számoltam meg), ami a holdnaptár 362 napjára utal. Egyesek szerint csillagjóslásra és nem csillagászatra használták. Habár annak idején a kettő között kicsi volt a különbség. 

A csillagvizsgálóval szemben ismét halomsírokat láthatunk, illetve itt fekszik a Gyerim erdő is. Legendája: A legendás Gim klán alapítójának, Gim Al-ji születésének helye. A Samgukyusa alapján, Talhae király idején egy férfi sírást hallott az erdőben. Mikor megnézte közelebbről egy arany ládát látott a fán lógni. Értesítette a királyt erről, aki saját maga ment megbizonyosodni az ügyről. A ládában egy fiúgyermeket talált, akinek a Gim Al-ji nevet adta,mivel arany ládában találták (gim, vagy kim=arany) 

Íme a történethez tartozó illusztráció. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az erdő előtt különféle tarkabarka virágos rétek. Eleinte csak annyit láttunk, hogy emberfejek mászkálnak bennük. Gyanús volt, mert a pillangóvirágot nem szokás aratni. Aztán kiderült, hogy a nézelődés utáni szinte kötelező program a virágok közé bemászva, mindenféle romantikus, idétlen, cuki stb... pózban fotózkodni. Órákat lehet ilyesmivel eltölteni, egészen addig, amíg az akkumulátor el nem megy aludni. Az a gyanúm, hogy itt szinte az év minden szakában nyílik valami, ami indokként szolgál a kullancsgyűjtéshez.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A koreaiakra jellemző, hogy szeretnek mindenféle emléktáblát kihelyezni. Pl. a buszban, hogy éppen ki vezet-fénykép, név, beosztási idő miegyéb- a mellékhelyiségben éppen ki takarít, és ha egy adott helyen esetleg felvétel is történt, ez lehet fodrászszalon, hentes, pék, utcasarok, utcai árus stb.., akkor arról a pár képkockáról, amit ott örökítettek meg feltétlen kell, hogy álljon tábla. Ugyanez jellemző Gyeongju-ra is. Gyanútlanul sétálgatsz a rét közepén, amikor egyszer csak szembe találod magad a "Silla királyság ékköve" avagy "Queen Seon Deok" című történelmi sorozat táblájával-rajongóknak itt fotót készíteni kötelező-,mert az egyik felvételen itt lovagolt el Tokman. Mész mendegélsz, majd egy hasonló jellegű "Dong Yi, a királyi ház titkai" című sorozat táblájába ütközöl.  

Wolseong: 101-ben Pasa király kastélyt építtetett ide. Ettől kezdve a hely királyi rezidenciaként szolgált. Ma már csak hűlt helyét láthatjuk, csak egy tábla és a hozzá tartozó jeges raktár emlékeztet rá. Seokbinggo: az előbb említett raktár neve. Yeongjo király alatt épült. 19 m hosszú, 5,45 m magas. 1741-ben építették újjá 100m-re eredeti helyétől. (ne kérdezd miért)  

 
 

Imhaejeon: palotakert az Egyesült Silla királyság idejéből.  674-ben Mumu király építtette. Egy mesterséges tavat, dombot hozott létre, ritka növényeket, madárfajokat, állatokat telepített be. A kutatók szerint banketteket tartottak itt a király és a nemesek számára. 

A kerttől nem messze található a Gyeongju Nemzeti Múzeum. A kiállítás a Silla anyagot tartalmazza, amiről már nagy részt a Nemzeti Múzeumnál is szó volt. Ezért csak a kiegészítő információt írom ide le.

A Silla királyság volt az első, amely egyesítette a félszigetet. (Kr.e. 57-Kr.u.935) 

A temetkezéseket tekintve virágkorát az 5.században élte. Ekkor építették a legnagyobb, és arannyal a leggazdagabban ellátott halomsírokat. 

 

Kezdetben a halmokba mellékletként csak bronz kardot és kőedényt helyeztek. Jellegzetes volt a kettős koporsó. (Kr.e.57-Kr.u.300) 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt az időszakot követte a fakamrás kőhalmos temetkezés, amibe a királyt és családját helyezték. Ez a 4. századtól vált jellemzővé. Szerkezetileg az előzőhöz hasonló. Viszont a mellékleteket zömében aranytárgyak (korona), üvegáru, kerámia, vas és bronz tárgyak jelentik. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 6.század közepétől a buddhizmus elterjedt, és jelentős hatással volt a temetkezésekre. A sírok szerényebbekké váltak, a halmok kisebbek lettek, alacsonyabb dombhátakra emelték őket. Jellemzője a négy kő fal, és az ajtó-tehát a temetkezőhelyet hosszú időn át, akár családi kriptaként is használhatták. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az nagy edényben való temetkezés már a neolitikumtól ismert. A Három királyság idején igen népszerű volt a Silla királyságban. Két nagy edény száját egymással szemben fordították, és ebbe helyezték a halottat. Leginkább gyereksíroknál alkalmazták, illetve másodlagos temetkezésnél ebbe helyezték a csontokat. 

 

Az urnás temetkezés a buddhizmussal vált népszerűvé leginkább a közembereknél. Vagy magában, vagy kővel körbevéve ásták el.

A Silla királyságot az "arany országaként" is szokás emlegetni. Ehhez járul hozzá a hat megtalált aranykorona, a hozzá tartozó díszek és nyakláncok. A szomszédos államokkal, Goguryeo-val és Baekje-vel összehasonlítva rengeteg aranytárggyal rendelkezett. Ez az időszak a 6.században, a buddhizmussal ért véget. A buddhizmusnak nagy szerepe volt a Három királyság egyesítésében is. A kései időszakra a nemesi réteg megerősödött,  magánseregük, rengeteg földjük, számos szolgájuk volt. A királyság pénzügyei zavarossá váltak, nagy adót kellett kivetni. A földműveseknek nem maradt más választása, mint a koldulás és tolvajlás. Káosz alakult ki és az ezer éves birodalom a végéhez ért.

 Legnagyobb halomsírja, ami valójában egy kettős halom, tehát a királyt és a királynét is idetemették, a Hwangnamdaechong (황남대총전). 120 m  hosszú, 22,6 m magas. Mivelhogy már  volt róla szó, hogy a legnagyobb halmok mikor épültek, már mindenki tudja is datálni: 5.század eleje-közepe. 

Szerkezete: a fakamrát a földfelszínre építették. Ebben helyezték el a fakoporsót. Készítettek egy kő-köpenyt, majd az egészre földhalmot emeltek.

 

 

A mellékkamrába kerültek a mellékletek (5,2 m hosszú, 3,8m széles, 1,3-1,5m magas) Ez 45 nagy korsót, 3 vasfazekat, rengeteg kis kerámiát, lószerszámot, nyílhegyet, lándzsahegyet, baltát, kardot, vasvillát tartalmazott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hihetetlen látványeffektek, leleményes megoldások ebben a múzeumban sem maradhatnak el. (Volna mit tanulnunk.) Rengeteg számítógépes rekonstrukció mutatja be, hogyan nézett ki a korabeli viselet, a halomsír felépítése, illetve bemutatják a feltárás menetét is, ahol annyi lelet volt, hogy azokat futószalagra helyezve küldték tovább a restauráló és csomagoló részlegbe. (Időnként a blog során megadom a koreai elnevezéseket is (hacsak el nem felejtem) hogyha valaki esetleg további képeket akarna nézni, annak ez segítségére legyen.) 

 A kettőshalom feltárása
 

Van, akinek mindent szabad. Silla koronázás vitrinen keresztül.

Minden útleírás azt javasolja, hogy innen üljünk buszra és látogassunk el a Bulguksa templomhoz. Ez is lett következő állomásunk, annyi különbséggel, hogy a buszos rész kimaradt. Mondván, időnk, mint a tenger, minek nekünk busz, mikor lábunk is van, és a térképen is csak pár ugrás. Namármost...Időnk egy darabig tényleg volt. Lábunk is, míg el nem kopott a nagy gyaloglásban, viszont vizünk annál kevesebb, a maradék pedig a tűző napon vándorolva dél és kettő között elpárolgott. A húgom szerint egy gyerek jobbat rajzol ennél a térképnél. Ugyanis habár a koreaiak hihetetlen precízek, ezt a térképet az arányokat tekintve (nem is volt megadva) elszúrták. Vagy nem ők rajzolták. Lényeg, hogy az egy-két ugrás a templomig két óra bizonytalan cél felé való gyaloglássá alakult paprikavörösre égve a napon. (Egyébként én jól bírtam a gyaloglást :)) 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Helyi design. És utunk során árnyékot adó kar vastagságú fa.
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Helyi design 2: csillagvizsgáló alapokon lámpaoszlop

Közben beugrottunk Seon Deok (Silla királyság ékköve főszereplője)királynőhöz is, szintén abban a szellemben, hogy útba esik, és nincs messze. A nincs messze az azt jelentette valójában, hogy nincs olyan messze,mint a templom, de nem is esik útba, ugyanis egy vargakanyart kell tenni hegynek felfelé, mígnem egyszer csak az erdő közepén találod magad. Húgom nem a türelméről híres (bocs,de tényleg nem :)), így a pesszimizmusa rögtön előre is tört, hogy biztos nem is fogjuk megtalálni, vagy majd egy tábla vár csak ránk, azzal, hogy sajnos a halmot  azóta a kedves rajongók elhordták, de egy kis kupac föld még megtekinthető a múzeumban. Szerencsére történetünk másképp alakult, és megtaláltuk a sírt, úgyhogy következzen a rövid ismertető:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Seon Deok királynő (선덕여왕)(632-647) volt az első koreai királynő. Sírja 6,8 m magas földhalom, amit kőkör vesz körbe. Nevéhez számos nagy építkezés fűződik. Pl. Bunhwang templom,Hwangnyong templom kilenc emeletes pagodája, Cheomseongdae-a csillagvizsgáló. Uralkodásának esztendőit leginkább a Három királyság egyesítésére való törekvés határozta meg. Ebben segítői Choon-choo (a későbbi 29. Silla uralkodó) és Kim Yu-sin tábornok (az ő halmát is meg lehet látogatni) volt, de ő maga már nem élhette azt meg. 

 

Kis kitérőnket követően kb. 2 óra gyaloglás után megérkeztünk a Bulguksa templom bejáratához. 

 

A buddhista templomot az első miniszter rendelésére 751-774 között építették fel. A buddhizmus központja volt. Ahogyan szinte minden faépület Koreában, természetesen ennek is le kellett egyszer égni. És ez nem történhetett máskor, mint 1593-ban, amikoris japán önkéntes katonák szállásaként szolgált. 1995-ben a Seokguram Grotto-val együtt az UNESCO része lett. 

 

Itt mindenki összeszámolhatja, hogy összesen hányan fotószkodnak a képen. :)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kis kőhalmok mindenfelé; földön, vízen, levegőben. Egy kis követ kell helyezni a tetejére, valamit kívánni, vagy imát mondani. Az meghallgatásra akkor talál, ha a torony nem omlik össze. Ilyen katasztrófát ottjártunkkor nem éltünk meg, tehát nem tudom mi a következménye. Valószínűleg a kívánságnak annyi. Építeni kell egy új tornyot.

Yeuk-rak-jon (A legfelsőbb boldogság terme): Benne Amitabha nagy aranyozott bronz szobra,aki a kozmikus fény Buddhája. 751-ben épült,majd 1750-ben újították fel. Az itt található 3 emeletes pagoda 10,63 m magas. Moo-Sol-jon: Itt szútrákat tanultak. Az első mester Ui-Sang volt, 670-ben.

Sajnos a Seokguram Grotto-ra nem maradt időnk se energiánk. Viszont felfedeztem egy buszt, ami a KTX-ig, vagyis szuperszonikus vonatunkig elvitt. A menetrend csak annyit tüntetett fel, hogy hánykor indul reggel az első, és mikor megy az utolsó járat. Illetve még annyit sikerült kinyomozni, hogy egy nap 27-szer megy. Vagyis legalább minden órában. Volt egy-két helyi, aki elunta a várakozást és taxiba pattant. Mi ennél szívósabbak voltunK. Cirka 40 perc várakozás után meg is érkezett járatunk. Épphogy feltettük lábunkat az első lépcsőfokra a sofőr megállított minket, és ékes koreai nyelven megkérdezte hová megyünk. (Aki hasonló helyzetbe kerülne, és nem végzett el tanfolyamot, nem látott elég drámát, ha azt hallja a buszon a sofőr szájából, hogy "odi" esetleg "odi kájo",akkor mutassa vagy mondja meg a végcélt.) Természetesen nekem tengernyi időm volt a menetrend és a megállók tanulmányozására, így automatice benyögtem a jelszót, így elfoglalhattuk az utolsó két szabad helyet a buszon. (Megjegyzem, hogy a busz még csak a második megállójánál tartott.) Itt is becsületkassza működik. Útközben történt pár gyanús manőver, mert mintha nem álltunk volna meg pár megállónál, ahol ideges, helyi idős nénik integettek utánunk. (Lehet, hogy jó is, hogy már a második megállónál felszálltunk? Talán az, aki nem tartozik a szerencsés első 30-ba, az várhat még 40 percet a következő járatra.) Később aztán dugóba keveredtünk. (Lehet, hogy jó is, hogy jóval előbb indultunk, és nem néztük meg a Seokguram Grotto-t?) Végül kb. fél órával indulás előtt értünk a pályaudvarra. Megjegyzésként írom azoknak, akik a Seokguram Grotto-t is meg akarják nézni. Bulguksa templomtól gyalogút a hegybe-kb.1,5 óra. Busszal negyed óra, viszont a busz csak óránként közlekedik!

Este 9-re vissza is értünk Szöulba, majd elindultunk megkeresni 23:00-kor induló buszunkat Seoraksan felé. A következő hét meglehetősen zsúfoltra sikeredett, de itt már inkább a természeti látnivalók domináltak.

Szólj hozzá

gyeongju koreai út 2011