Néprajzi  Múzeum

A kiállítás első szakasza röviden bemutatja, hogyan alakult a helybéliek élete a paleolitikum, neolitikum és bronzkor folyamán. Ami ebből az időszakból kiemelendő, az egy 8X2 m-es sziklarajz, amit 1971-ben fedeztek fel egy tengerparti város mellett. A sziklán különféle állatábrázolások láthatók, mint pl. tigrisek és bálnák. A kutatók a rajzokat rituális szertartás részének tekintik, ami a sikeres vadászatra irányult.

A következő szakasz ismerteti a három királyság korát (Goguryeo, Baekje, Silla). Növekedésüket leginkább a vas birtoklása befolyásolta, mind ami a mezőgazdasági eszközöket, mind pedig ami a fegyvereket illeti. Ezt a korszakot a háborús és béke idők sűrű váltakozása jellemezte néhány évszázadon át. Végül a három területet a Silla királyság egyesítette. Ekkor élte az ország virágkorát és a buddhizmus is ekkor tejedt itt el.

Ezek közül kiemelendő még a Goguryeo királyság, ami többek között sírkamráiban található képei miatt jelentős, amelyek a koreai festészet legkorábbi emlékei. Ezek segítenek nekünk bepillantást kapni a korszak mindennapjairól.

A múzeum további termei az eddigiektől sokkal részletesebben mutatják be a Csoszon korszakot, aminek hagyományai máig is mélyen gyökereznek a koreai kultúrában. Ezt az időszakot már a konfucianizmus jellemzi. Ezen kívül a hangeul (hángül) bevezetése is jelentős változásokat eredményezett a köznép körében. A terem további részei a korszak tudományos vívmányait, mint pl. a csapadékmérőt, napórát, mutatja be, valamint megtudhattjuk, hogyan zajlott a könyvnyomtatás.

Sejong (Szedzong)király (1418-50), a dinasztia negyedik királya 1443-ban tudósaival kifejlesztette a ma is használatos koreai ABC-t. Ez lehetővé tette, hogy az írást közemberek is könnyen elsajátíthassák,és ezáltal gondolataikat, ötleteiket széles körben elterjesszék. A Csoszon-kor kései fázisában jelentős változások következtek be. A porcelán már mindenki számára hozzáférhetővé vált (Nem úgy a Goryeo időszakban, amikor a termékek csak egy szűk réteg számára voltak elérhetők.).  A festészet terén átvették a kínai mintát és hazai témákon alapuló eredeti stílust teremtettek. Japánból megjelent a dohányimport, és a későbbiek során a nyugati kultúra is egyre nagyobb teret nyert.

A rövid történelmi útbaigazítás után megismerhetjük a Csoszon időszak többségében még ma is használatos hagyományait. A kiállítás ezt évszakokra bontva mutatja be. Ahogyan már szó volt róla, Korea földműves társadalom volt. A holdnaptárt követték, de egy sokkal részletesebb szezonális naptárt is kialakítottak a biztos és jó termés sikeréért. Ahogyan a palotáknál, az alapelv (baesanimsu) itt is az volt, hogy a falu mögött hegy álljon, előtte pedig víz folyjon. Itt már magyarázatot is kapunk minderre. A hegy  a téli ÉNY-i széltől védett, valamint leginkább a téli tartalékok felélése után, kora tavasszal élelemforrásként is szolgált. A lakosok ide jártak vadnövényeket gyűjteni, valamint tüzifát szedni. A vízforrás természetesen ivóvízként és öntözésre szolgált.

Általában január elsején a király levelet küldött, hogy kihírdesse a következő mezőgazdasági év kezdetét. Év elején kevés volt az élelem, így gyakori volt az éhínség. A lakosok ilyenkor füvet ettek, vagy vadnövényeket( pl. fekete üröm, kígyóhagyma) szedtek. A mezőgazdasági munkálatok előtt rituális ceremóniát tartottak, aminek folyamán jó szerencséért,bőséges termésért fohászkodtak. A halászfalvakban hasonló szertartás a sikeres tengeren való tartózkodásra és jó fogásra irányult. A partmenti gazdálkodás alapja, hogy az ár-apály során sok élőlény (pl.polip, osztriga, rák, kagyló) hozzáférhetővé válik ezen a szakaszon.  A koreai mondás szerint „ tízszer annyit termel, mint a szárazföldi gazdálkodás”.  Tél után rengeteg fent felsorolt állat kerül a partra, így a DNY-i part halászai ebben az időszakban meglehetősen elfoglaltak voltak. 

Nyáron halásztak, rákokat gyűjtöttek, és ilyenkor szárítottak minőségi sót, amihez forróság és szél kellett.

Az ősz az aratás időszaka volt, amit hálaadó ünnepséggel zártak le. Ezzel véget ért a mezőgazdasági év. A tél beállta előtt ilyenkor volt szokás a házak felújítása. Őszre esett a Chuseok ünnep. Fesztivált tartottak és ünnepelték a teliholdat. Oltárt készítettek és megemlékeztek elhunyt szeretteikről. Rizssütit ettek, ami a jólétet és hosszú életet jelképezte. Ezt az ünnepet a mai napig is megülik.

A tél a vadászat és a kimchi-készítés ideje volt. A kimchit közösen, összegyűlve készítették el leginkább retekből, vagy fehér tökdinnyéből. Ma ezt felváltotta a káposzta. A kimchi-készítés folyamatát gimjanguak-nak nevezik. November végén december elején meju-t (medzu) készítettek (erjesztett szójabab), ami a különféle szószok alapanyagaként szolgált.

Az elit számon tartotta családfáját és igen nagy fontosságot tulajdonítottak a fiú utódnak. A gyermek megszületését a ház előtti kapura kiakasztott szalma hírdette. A méhlepényt egy kőmedencébe helyezték (ilyet a palotaudvarokon is lehetett látni), hogy ezzel biztosítsák az utód kedvező gyarapodását és egészségét. A születés istenének oltárt állítottak és hálát adtak.  A gyermek életének 100.napját és első évét is megünnepelték. Ezutóbbin már az utód sorsa is eldőlt. Tárgyakat helyeztek elé, és amelyiket választotta, olyan sors várt rá. (Pl. pénz-gazdagság, könyv-tudós, nyíl/íj-hadvezér).

A fiúk kínai karaktereket,etikát,konfuciánus klasszikus szövegeket tanultak, történelemkönyveket, asztronómiai táblázatokat tanulmányoztak az iskolában. A lányok otthon tanultak írást és etikát, leveleztek és könyveket olvastak.

Amikor a fiú elérte 20. életévét beavatáson vett részt az idősebbek körében,amikoris bekötötték a fejét (sangtu-konty, chipogwan-kontyfogó, konfuciánus diáksapka és fekete lószőr kalap-gat). A nők hasonló szertartáson már 15 éves korukban részt vettek,amikoris kontyot kaptak,amibe egy hosszú hajtűt (binyeo) tűztek. Általában ezt a folyamatot esküvő követte.

Az esküvőről a szülők döntöttek. A vőlegény szülei levelet és ajándékot küldtek az ara családjának. A lakodalom általában a menyasszony házában zajlott. A vőlegény fából faragott libát hozott magával, ami az örök hűséget jelképezte.  Az asszony szerepe a ház és konyha istenéhez fohászkodni, a családnak ruhát  és ételt készíteni. A férfiak számára fontos volt a köztisztviselői vizsga, ami belépést jelentett a hivatali életbe. Ha ez valakinek sikerült, az az egész család megbecsülését növelte. Aki mind ezen,mind pedig a katonai vizsgán átesett, felvonult meglátogatni a családját, aminek alkalmából virágot tűzött a kalapjába. A katonai tisztviselők elméletileg ugyanolyan rangúak voltak,mint a hivatalnokok. Gyakorlatilag viszont a konfucianizmus nagyobbra értékelte az akadémikusokat, így a hivatalnokokat sokkal jobban megbecsülte a társadalom. Viszont a katonai vizsga lehetőséget nyújtott a hierarchia lépcsőinek átlépésére az alacsonyabb származásúaknak is. 

Az első születésnapot követően a 60. az, amelyik nagy jelentőséggel bír. Nem csak azért, mert abban az időben ezt a kort csak kevesen élték meg, hanem azért is, mert egy teljes zodiákus ciklus elteltét jelentette. Az ünnepségen a pár családtagjai, barátai is részt vettek. Gyerekeik színes gyümölcsökkel, borral, étellel terített asztalt készítettek. A férj a keleti, míg a nő a nyugati oldalon kapott helyet. 

Ha a szülők meghaltak gyerekeiknek 3 éves gyászidőt kellett tartaniuk. 

A halottnak színes ravatalt készítettek, és a halomba, amibe eltemették kis emberi figurákat, mindennapos tárgyakat helyeztek el.  

A gyászidő alatt minden reggel és este a családi oltárra ételt kellett helyezni. Néhányan fűkunyhóban éltek a szülők sírja mellett. Az ősökről négy generáción át volt szokás megemlékezni: haláluk napjának évfordulóján, Csuszokkor, és az új év első napján. Ez a megemlékezés vagy a sírhelynél vagy pedig otthon a halott képe előtt zajlott. (És zajlik ma is) A rituális edényeket, amiket ilyenkor használtak, nem adták sem el, sem kölcsön. Ha használhatatlanná vált elásták. 

Chaesangjung: Bambuszból készült díszdoboz. Az elit részesítette ezeket előnyben. Ruhákat,kiegészítőket tároltak benne.

Sandaenori: maszkos tánc. Szöul központi piacán, a Songpa-n adták elő. Tánc, pantomim és komédia egyben. A buddhizmust, a felső osztályt (yangban) és a szegények életkörülményeit figurázták ki.

A kiállítás egyik terme bemutatja a koreai hangszereket,mint pl. a gayageum-öt (kájágüm)és haegeum-öt (hegüm), valamint a koreaiak által szívesen alkalmazott játékokat, mint pl. a sakk, go, sangnyuk és tuho (nyíldobálós).

A korszak rettegett betegsége a himlő és kanyaró volt. Ellene sámánasszonyt hívtak, aki szertartással próbálta elűzni az ártó szellemeket. Ezt a rítust nevezik Byeolsan-gut-nak és Hogu-gut-nak. 

Jeju (Csedzu) szigetén a portákon kis "karám" volt felállítva. Két kőoszlopból és három farúdból állt. Ha egyik rúd sem volt keresztbe rakva, otthon vannak. Ha egy van-nincs otthon senki, de hamarosan visszajönnek. Ha kettő: a ház délutánig üresen áll, és ha mind a három keresztben állt: a család néhány napra távol van. 

Jangseung: faluvédő szobor a falu bejáratánál. Szerepe: ördögi szellemektől, betegségektől véd. 

Soldae: a jangseung mellett állt. Madár van a tetején. Szintén védő szerepe volt, és ma is látni sok ilyet a koreai falvak előtt. 

A múzeumban Gyerekmúzeum is működik (ingyenes), ahol különféle programokban lehet részt venni. Ilyen pl. a kézműveskedés, beöltözés és a különféle népi eszközök kipróbálása. Sajnos idő hiányában ezt nem tudtuk megnézni. A múzeum előtt pedig miniskanzen, ami visszarepít minket néhány évtizeddel ezelőttre. Megnézhetjük hogyan nézett ki egy fodrászszalon, étterem, kávézó vagy ruhabutik.