Mostanában egymást érik az ünnepek Koreában. Így alakult, hogy Csuszok lévén (hálaadás napja/aratás ünnepe) ismét csak volt egy kis szabad időm, így kihasználtuk az alkalmat és átnéztünk Észak-Koreába. Persze csak a szó szoros értelmében. Ganghwado Korea ötödik legnagyobb szigete, mely a fővárostól nyugatra, másfél óra buszútra található. A sziget mind természetileg, mind történelmileg bőven tartogat számunkra érdekességet, ráadásul még nem hemzseg a turistáktól, így ideális kirándulóhely annak, aki Szöulban jár és egy-két napra ki szeretne szakadni a város zajos forgatagából. Már Gapgot központjába érve szembe találjuk magunkat számos kérdéssel, mint pl. "Mit keres egy 100 éves anglikán templom a város közepén?" "Hogy kerültek ide a francia katonák a világ másik feléből és miért támadták meg és fosztották ki az erődöt?" Továbbá az is kiderül, hogy Korea és az Egyesült Államok között nem mindig volt akkora a barátság, mint most.

Ganghwado megközelítése a szigetet a szárazfölddel összekötő híd 1969-es megépítése előtt csak komppal és kizárólag dagály idején volt lehetséges. A sziget északi részén három nagy folyó (köztük a fővárost is keresztül szelő Han folyó) találkozik, mely a sziget keleti oldalán végigfolyva torkollik a Sárga-tengerbe (Nyugati-tenger). A három folyó összefolyásából kialakuló folyamot 'Sós folyó'-nak (Yeomha) is nevezik, melyen annak sebes sodrása  miatt egykor csak a legtehetségesebb hajósok tudtak végighaladni.

Ismét csak előnyt élveznek azok, akik az Ehwa/Sinchon/Hongdae/Sogang környékén laknak, ugyanis a távolsági busz (3000-es busz)  05:40-22:00 között 10 percenként indul Sinchonról (Exit 4) a szigetre. A távolsági buszon, ahogy a sziget valamennyi buszán, használhatjuk T-money card-unkat. (Sinchon-Ganghwaeup táv kb. 4400won)

A  buszpályaudvarnak helyet adó épület kisebbfajta zsibvásárra emlékeztet. Az információs pultot a váróteremben találjuk, mely az épület hátsó végében helyezkedik el. Itt kaphatunk térképet a szigetről, melyen a főbb látnivalók külön jelölve vannak.

A térképen kívül azok, akik a helyi buszokat vennék igénybe, kaphatnak egy menetrendeket tartalmazó tájékoztatót (koreai nyelvű), melynek hátoldalán szerepel minden nevezetesség, azok megközelítése/belépőjegy ára/ illetve az is, hogy hogyan jutunk vissza a buszpályaudvarra. Ugyanis fontos tudni, hogy a buszok körkörösen közlekednek. Így pl. az 1-es busz ugyan a sziget keleti oldalán megy északra, de a nyugati oldalán megy délnek. Ugyanakkor a 2-es busz épp hogy fordítva rója a köröket, így bár odafelé az 1-es busszal utaztunk, visszafelé a 2-essel kell, hacsak nem szeretnénk kerülőt tenni. Létezik egy külön rajzolt térkép, amin a buszok közlekedési útvonala van jelölve; érdemes ebből is kérni egy példányt.

Aki viszont nem vágyik ekkora kalandra, az május és december között, hétvégén befizethet (10.000won) egy buszos kirándulásra.

Akik pedig időszűkében szenvednek, mint mi is, és inkább kocsit bérelnének, megtehetik a buszpályaudvartól kb. 10 perc gyaloglásra lévő kölcsönzőben. Főszezonban azonban érdemes előre foglalni, bár mi anélkül is szerencsével jártunk és elvihettük az utolsó kis kocsit, egy Kia Morning-ot 60.000 wonért. A kölcsönző ugyan csak 19:00-ig van nyitva, de a kocsit akár késő estig is visszavihetjük a kulcsot a postaládába dobva. A járműre azonban nincs biztosítás, illetve koreai nyelvtudás valamilyen szinten szükséges. A legfontosabb látnivalók bejárásához mi kb. 10 l benzint fogyasztottunk(kb. 14000 won).  A legtöbb helyen a parkolás ingyenes.

A kölcsönző elérhetősége pedig: http://www.kanghwaprimrent.com/page/page.php?pid=149662

Ha kellőképpen felfegyverkeztünk térképpel és prospektussal, akkor a szigettúrát elsőként érdemes a város központjával kezdeni, ahova egy 15-20 perces sétával juthatunk. 

A város központjába érve szembe találjuk magunkat egy koreai buddhista szentélynek álcázott anglikán templommal. Igen, igen... nincs benne semmi elírás. De hogy mit is keres Európától több, mint 8000 km-re egy anglikán templom..?

Gapgot (갑곶) egy 'Sós folyó' menti kis halászváros, a Ganghwa híd közelében, számos történelmi esemény színhelye. Qing császár a mandzsuk 1636-os betörését követően itt kényszerítette rá a Joseon (ejtsd: csoszon) királyságot, hogy a korábbi Ming dinasztia helyett őt ismerje el Kína császáraként,  1866-ban itt fejeztek le három katolikus koreait,  és a francia seregek is itt vetettek horgonyt, hogy aztán megostromolják Ganghwa erődjét. Szintén ez az a város, ahol Japán Angliából importált hadihajójával véghez vitt sikeres ütközetet követően 1876-ban  egy kereskedelmi megállapodást kényszerített ki Koreától. A sorozatos kudarcokat látva 1893-ban a Joseon kormány a városban haditengerészeti akadémiát, a Tongjeyeong-ot alapította meg, ahova brit tiszteket kértek fel, hogy osszák meg tudásukat kb. 350 koreai tengerésszel. Azonban Joseon politikai helyzete miatt az egyetem kapui négy év múlva bezártak, a brit oktatók hazatértek, de az anglikán egyház, amely a britekkel egy időben érkezett a városba addigra már megvetette lábát  a szigeten. 1897-ben építették első templomukat, mely azóta is változatlan formában funkcionál. Három év múlva egy hasonló templom épült Onsu-ri-n, mely szintén magán hordozza a Joseon jegyeket ezáltal is kifejezve, hogy a misszionáriusok tiszteletben tartják a helyi hagyományokat. Mindkét templom, ahogy az 1923-as építésű szintén Joseon-stílusú Seodo-myeon-i metodista templom is a sziget kulturális örökségeként van számon tartva.

 A templom bejárata

A főépület

A Szent Péter és Pál templomot 1900-ban szentelte fel Charies Jone Corfe. A 7,2m x 12 m-es kétszintes építmény külsőleg a koreai hagyományokat idézi belsőleg a nyugati templomstílust követi, ezáltal a keleti és a nyugati világ elemei ötvöződnek az épületben. 

A háromhajós belső tér

Kis virágoskert az út mentén

 A Nyugati kapu mennyezetét díszítő sárkány

A templomlátogatást követően még visszább utazunk az időben egészen a Goryeo (ejtsd: korjo) királyság koráig. (Koreai mozi és drámakedvelők akár a Frozen Flower, Empress Ki, Faith, God of War, The Great Seer, The Iron Empress korába is képzelhetik magukat). Ezen belül is kb. abba az időszakba, amikor nálunk a tatárjárás zajlott.

A mongol hordák inváziója a Goryeo királyságot (az akkori Korea) is fenyegette, így Gojong király úgy döntött, hogy udvartartásával a mongol lovasság által megközelíthetetlen, ám az egykori fővárostól, Gaegyeong-tól (a mai észak-koreai Keszong) nem messze lévő szigetre, Ganghwado-ra költözik és ezzel együtt ide helyezi át az ország székhelyét. (1627-ben a Joseon király is ide menekült a kínaia megszállás elől, mely azonban csak egy hónapig tartott) 1232-ben el is kezdték kiépíteni Ganghwa hegy erődjét, melyet három fallal erősítettek meg: Naeseong (belső fal), Jungseong (középső fal), Oeseong (külső fal). Később a Joseon időszak során (drámakedvelőknek: Dae Jang Geum kora) a várost átépítették, így a jelenlegi Ganghwa hegy erőd falát már csak az egykori belső fal alkotja. A fal további részei a mandzsu hordák 17.századi (1636-tól) beözönlésekor semmisültek meg,  melyet 1710-ben Sukjong király alatt, Bak Gwon helyi bíró vezetésével építettek újjá. Az erődfal 7 km hosszú, 3 m magas, 4 m széles, melyet égtájak szerint  négy kapu, délen Anparu, nyugaton Cheomhwaru, északon Jinsongnu, keleten Manghannu, valamint négy 'titkos' és négy 'vízi' kapu tagol.

A város északi részén helyezkedett el a Goryeo Királyság palotaegyüttese, melyet Choi Woo hadvezér irányításával 2000 katona épített fel, és ugyan mind a palota mind a hegy az eredetinél kisebb volt, az egykori főváros mintájára Yeongyeonggung-nak és Songak hegynek nevezték el. Azonban a palota csak 39 évig  szolgálhatott a király lakhelyéül, mert 1270-ben a Mongol Birodalom és a Goryeo Királyság közti béke feltételeként, az uralkodót visszarendelték az egykori fővárosba, a Ganhwado-i palotát és erődöt pedig megsemmisítették. 

Azonban az élet nem szűnt meg itt később sem. A Joseon időszakban az egykori Goryeo palotaegyüttes helyére számos hivatali épület került. 1622-ben Taejo király síremléke, a Bongseongjeon is felépült, mely aztán nem sokkal később, 1636-ban a mandzsu betörés során porig égett. 1631-ben megépítették az átmeneti palotát, a kormányzói hivatalként szolgáló Yusubu Dongheon-t felújították, 1654-ben létrejött Yusubu Ibangcheong adminisztrációs hivatala és a Jangnyeongjeon és Mannyeongjeon királyi sírhelyek megépítését követően a palota elkezdte felvenni a jellegzetes Joseon  kori stílusjegyeket. A 'külső' királyi könyvtárat jóval később, 1782-ben építették, hogy itt helyezzék el azokat a királyi családdal kapcsolatos történelmi feljegyzéseket, amelyek már nem fértek el a  szöuli Changdeokgung-ban. Azonban mikor a francia sereg 1866-ban a szigetet megszállta az iratokat ellopták, az épület pedig leégett. És akkor itt most mindenki elcsodálkozhat, hogy vajon mi szél is hozta erre a franciákat... Ugyanis a mongolok és kínaiak után (akiken már kevésbé lepődünk meg) szegény koreaiakat a franciák fenyegetése sem kerülhette el.

Történt ugyanis, hogy bár Korea ragaszkodott a konfuciánus hagyományok szigorú megtartásához, azonban ennek ellenére a 17.század végén Kínából ide is elértek a keresztény térítők és ezzel együtt sikerült is gyökeret verniük. Az első francia jezsuita misszionáriusok az 1840-es években érkeztek a félszigetre. Ekkoriban Simeon Francois Berneux volt kinevezve a 17.000 fős koreai közösség vezetésére. Kezdetben a királyi ház nem sokat foglalkozott a hittérítőkkel, azonban 1864-ben Gojong király trónralépésével minden megváltozott.  Gojong király ekkor még kiskorú volt, így 10 éven át Daewongun régens uralkodott a nevében. Akkoriban már 12 francia pap szolgált az országban és híveik száma meghaladta a 23.000-et. 1866-ban az addig titokban ténykedő papokat elfogták  és híveikkel együtt kivégezték. Daewongun régens tettét azzal indokolta, hogy Kína bukását is a nyugati világot képviselő kereszténység okozza, az taszította a császárságot a második ópium háborúba, amikoris Kína fegyveres összetűzésbe keveredett Angliával és Franciaországgal, akik aztán kikényszerítették tőle, hogy újabb kikötőket nyisson meg külföldiek számára, létrehozzon követségeket, és engedélyezze a szabad mozgást Kínán belül. Így Daewongun Korea biztonságának fenntartására az egyetlen megoldást abban látta, ha a kereszténységet teljes mértékben kiírtja a királyságból. Azonban a mészárlás híre kíváló ürügyként szolgált a Kínában állomásozó francia csapatok számára, és Pierre-Gustave Roze tengernagy a pekingi francia konzul támogatásával útnak indult  a Joseon Krályság felé, hogy megtorolja a koreaiak francia térítőkön elkövetett galád tettét. A koreai történelemben a franciák támadását Byeonginyangyo-nak nevezik, mely annyit jelent 'Nyugati zavargás a Byeongin évében'. A harcok Ganghwado erődjének lebombázásával és kifosztásával kezdődtek és mintegy hat héten át zajlottak. Hadizsákmányként ágyút, puskát, ezüstöt, drágaköveket, kéziratokat és festményeket vittek magukkal mielőtt a főváros felé vették volna az irányt.

Az ellopot iratok között szerepelt többek között a Joseon korabeli (1392-1910) királyi protokoll gyűjteménye, az Uigwe. Az Uigwe 3895 kötetében 500 év szokásaiba nyerhetünk bepillantást. A kötetek korabeli történetírók és festők közös munkájából születtek, melyek tematikailag és kronológiailag is kategorizálva vannak, és megtalálható bennük minden, amit az udvari etikettről egy potenciális uralkodónak tudnia kell: esküvők, temetések, ünnepségek, küldöttek fogadása, királyi palota és sírhely kiépítése stb.. A könyvek által megérthetjük a különféle ceremóniák szokásaiban bekövetkező változásokat, és összevethetjük más korabeli kelet-ázsiai kultúrával. A könyv hiánya sokáig a feledés homályába merült egészen addig, míg 1975-ben egy koreai kutató fel nem fedezte a párizsi Bilbiotheque nationale de France-ben, amely végül nagy huza-vonát követően 2011-ben került vissza Koreába.

 A város északnyugati csücskében lévő kis hanok (tradicionális koreai ház) utca

Kíváncsiskodó kutyaszempár

A kis halászváros megtekintését követően legcélszerűbb, ha utunkat a kb. 10 perc buszútra lévő dolmeneknél folytatjuk.

Világszerte 60.000 dolmen ismert, melyek közül mintegy 30.000 a Koreai-félszigeten lelhető fel. A megalit kultúra emlékei közül 157 található Ganghwado szigetén, ahol mind Dél-Koreára mind  pedig Észak-Koreára jellemző dolmenekkel találkozhatunk, melyek a hegyek lankáin helyezkednek el. A koreai dolmenek sokkal fiatalabbak európai vagy észak-amerikai társaiknál. A sziget árapálysíkságai mindig is ideális életteret nyújtottak a különféle tengeri herkentyűknek éppen ezért a part menti szakasz már a paleolit óta kíváló élelemforrásként szolgált a szigetlakók számára. Az árapálysíkság bőségének köszönhetően a helyiek a Bronz kor (Kr.e.900-700) során jelentős vagyonra és befolyásra tettek szert és a rangosabbak maradványait dolmenekben helyezték el, melyek egyben a rituálé oltárjaként is szolgáltak.

A Ganhwado-i dolmenek 2000 óta az UNESCO részét képezik. A sziget legnagyobb dolmenje Budeun-ri, Hajeom-myeonban, mely kb. 53 tonna. (Megtekintése ingyenes.)  Akinek ideje engedi, annak érdemes bekukkantania a dolmen mellett található Ganghwa Történeti Múzeumba. Sajnos mi időhiányban inkább észak felé hajtottunk.

 Úton Észak-Korea felé

Ellenőrzőpont a kilátó felé. A katonák által adott kis papírost őrizzük meg, mert visszafelé kérni fogják.

Egy tábla rizsföld, egy sor drótkerítés, 2 km-nyi tenger és  Észak-Korea hegyei

Balra Észak- jobbra Dél-Korea

Dél-koreai kukkoló a Ganghwa Béke Kilátóban

A sziget  Észak-Koreával határos szárazföldi szakasza a kilátó 2008-as megnyitásával vált megközelíthetővé a nagyközönség számára. Az épületben egy rövid kiállítást tekinthetünk meg a koreai háborúról (1950-53), elhelyezhetjük az újraegyesítésről szóló kívánságainkat, a szuvenírboltban beszerezhetünk a szigetre illetve Észak-Koreára jellemző rágcsálnivalókat és két emeleten keresztül az üvegen vagy a teraszon át szemlélhetjük Észak-Korea hegyeit, földjeit, épületeit. Szerintem a kilátás innen sokkalta jobb és szebb, mint a Paju-i Dora kilátóból, ráadásul az ember kedvére fotózhat épületen belül és kívül, magányos utazóként is megközelíthető és a jegy is csak 2500 wonba kerül.

A szigeten gyakori jelenség a katona

Gwangseongbo erőd kapuja (Belépő: 1100 won-az egész szigetre kiterjedő kombinált jegy is vásárolható,  azonban ebben az esetben tudnunk kell, hogy hány helyszínt és melyeket kívánjuk megtekinteni)

A Gwangseongbo erőd a sziget keleti részén, a 'Sós folyó' partján helyezkedik el. Külső fala még a Goryeo Királyság korában épült fel, további részeit 1656-ban  alakították ki, ahova két évvel később a katonai tábor települt. Az erődöt 1745-ben kővárrá építettek át. Az erődhöz kapcsolódó legismertebb esemény az úgynevezett 'Sinmiyangyo', mely azt jelenti 'Nyugati zavargások Sinmi évében'.  Az anglikán templom és a francia betörés után már szinte meg sem lepődünk azon, hogy az amerikaiak is erre jártak, azonban ez volt az első, és nem éppen békés találkozásuk a koreaiakkal.  Szegény sziget mindig is ütközőzónának számított és ezalól a jelenkor sem kivétel, hiszen Észak-Korea közelségével igencsak veszélyeztetve van. De térjünk vissza az amerikaiakkal való első találkozásra.

Mialatt az USA előbb a függetlenségi harcokkal, majd polgárháborúval és államainak szervezésével volt elfoglalva, Anglia, Franciaország más európai országokkal egyetemben kiterjesztette kereskedelmi kapcsolatait Ázsiára, azon belül is elsősorban Kínára és Japánra.  A belharcokat követően az Egyesült Államok is fel akart zárkózni a többi nagyhatalomhoz, így úgy döntött, hogy kereskedelmi lehetőség után néz az akkoriban Joseonként ismert Koreában.  Korea azonban hosszú időn keresztül kizárólag Kínával (alkalmanként Japánnal) kereskedett, mely éves adó fejében elismerte függetlenségét, biztonságot nyújtott számára és ez maradéktalanul meg is felelt a Joseon Királyságnak, így szinte teljes mértékben elzárkózott a külvilágtól. Azonban egy szép napon, 1866-ban egy amerikai kereskedelmi hajó horgonyzott le Pyongyang-ban jelezve kereskedelmi szándékát. A hajó fogadtatása nem volt túl szívélyes, legénységét elfogták vagy megölték, a hajót pedig porig égették. Azonban az amerikaiak ezt nem hagyták annyiban. A következő két évben felderítő hajót küldtek a királyságba azzal a szándékkal, hogy a felgyújtott hajó sorsáról meggyőződjenek, és hogy a feltehetően fogságban élő legénységet kiszabadítsák. Az uralkodó azonban nem fogadta a felderítő hajó legénységét. Ennek dacára az amerikaiak továbbra is kitartottak, és próbálták Kína segítségét kérni a kapcsolatfelvételben, aki viszont, hogy megtartsa Koreával való jó viszonyát, igyekezett távol tartani magát a konfliktusoktól. Az amerikaiak célja azonban elsősorban nem a pórul járt hajó történetének megismerése volt, hanem az, hogy afféle kereskedelmi egyezményt eszközöljön ki, mint amit Kínával és Japánnal is kötött. Mielőtt a hivatalos delegáció felkerekedett volna levelet küldtek a koreai uralkodónak szándékaikról. Az uralkodó  nagy dilemmába került, mert az amerikaiak kezdeményezését határozottan el kívánta utasítani, ugyanakkor azzal, ha válaszlevelet ír már egyben fel is veszi a kapcsolatot a másik féllel, ami szintén nem állt szándékában. Végül a koreai fél, hogy megkerülje a dolgot, a kínai császárnak írt levelet, amiben azt üzente, nincs miről tárgyalni és nem tudja fogadni az amerikaiak küldötteit. Azonban a válaszlevél szemmel láthatóan nem érdekelte az amerikai felet, aki azt meg sem várva már Korea felé is vette az irányt öt hajóval és 1200 fős legénységgel. A Joseon királyság fővárosába Ganhwado partjain keresztül vezetett az út. 1871-ben a szigetnél lehorgonyozva ajándékok kíséretében kínai tolmácsukon keresztül engedélyt kértek a part feltérképezésére. A koreai fél minekután egyértelműen ugyan jelét nem adta beleegyezésének, de a kérést ugyanakkor határozottan el sem utasította az amerikai fél ezt hallgatólagos beleegyezésnek interpretálta. Ekkor kezdődtek a gondok. Ugyanis akkoriban minden külföldi hajó, amely a közvetlenül a királyság fővárosába vezető Han folyóra merészkedett, veszélynek volt kitéve, hacsak nem rendelkezett írásos engedéllyel. Tehát a koreai fél továbbra is úgy értelmezte, hogy a partszakasz zárva áll az idegenek előtt. Így történt, hogy amint az amerikaiak elérték Sandolmeok-ot a koreai helyőrség tüzet nyitott rájuk és az amerikaiak ellentámadásba lendültek. Yeo Jaeyeon koreai hadvezér és harcosai az amerikai félhez képest korszerűtlenebb fegyverekkel voltak ellátva, így súlyos vereséget szenvedtek és mintegy 53 harcost veszítettek, míg az amerikai térfélen pusztán három halálos áldozat volt. Végül, minekután Korea továbbra is hajthatatlannak bizonyult, az amerikai flotta visszahajózott Kínába, az uralkodó pedig még inkább úgy érezte, hogy elszigetelődési politikáját továbbra is fenn kell tartani. Azonban Korea nem kerülhette el sorsát, mert már kígyózó sor döngette kapuit, így végül 1876-ba, mikor Japán is megfenyegette kénytelen volt felhagyni korábbi politikájával és még abban az évben több európai országgal és az USA-val egyetemben egy olyan egyezményt volt kénytelen aláírni, mely magában foglalta, hogy

• a felek háború esetén kölcsönös segítséget nyújtanak egymásnak,
• az USA lehetővé teszi a koreaiak államokba való emigrálását,
•  Korea az USA-val kereskedelemre lép,
• a Koreában élő amerikai lakosokat különleges jogokkal illeti,
• és a keresztény térítőket nem háborgatja. 

Ezt követően 1910-ben a második világháború végéig Korea japán megszállás alá került, az amerikai katonai erők pedig a második világháború végével ismét jelenlétüket tették az országban, ahol azóta is jelen vannak és sikeresen kereskednek, hiszen ma már ők Korea harmadik legnagyobb importőre, amely nem csak a marhahúsra, Colára és farmerra korlátozódik, hanem nem kis mértékben terjed ki a fegyverkereskedelemre.

Az 1679-es építésű erőd három bástyájának egyike. 4300  katonát és 8000 szerzetest toboroztak megépítéséhez, mely 40 napig tartott.  A nagyobb ágyúkat a kínaiak betörésekor használták, hatótávolságuk 700 m. A kisebbeket a francia sereg hagyta itt maga után 1866-ban. Ezek hatótávolsága 300 m. 

Yeo Jaeyeon hadvezért és testvérét, Yeo Jaeseon-t a harcban elesett katonákkal együtt az erődön belüli halmokban temették el. A hazát védő  hősök tetteiről minden év hold naptár szerinti április 24-én 11 órakor szertartás keretében emlékeznek meg, melyet Gwangseongje-nek neveznek.

Az 1679-es építésű Sondolmokdondae megfigyelő állomás, mely eredetileg fegyvertárként szolgált. 1871-ben itt került sor az amerikaiakkal való véres csatára.

Tobozra támadó mókus

Koreai körteföld az erődben

A koreai körte nem hiába olyan drága. Már a beporzása is körülményes, hiszen a biztos siker érdekében ezt nem bízzák a véletlenre, hanem inkább a kézi beporzást választják. Virágzáskor minden ágról a virágok felét eltávolítják. 14-40 nappal később ezt megismétlik, és fürtönként csak a legnagyobb körtekezdeményeket hagyják meg, hogy ezáltal hatalmas gyümölcsök teremjenek a fán. A madarak, legyek ellen az összes körtét bezacskózzák. Egy ilyen körte több mint 1000 Ft-ba kerül. Ezért is inkább különleges alkalmakkor fogyasztják (pl.Csuszok), vagy a családi oltárra helyezik, további formájában  pl. pácokban, üdítőként  dolgozzák fel.

 Yongdudondae bástyája felé, mely egy természetes sziklaképződményen fekszik

Yongdudondae bástyája  mögötte a 'Sós folyóval'

Iszaptenger a  'Sós folyó' partján

Sajnos a mi időnkbe már nem fért bele, de aki teheti, annak érdemes ellátogatnia a fentieken kívül

• a szigete közepén emelkedő Manisan hegyére, melynek tetején egy ősi oltár található az Ó-Joseon időből (Gojoseon, Kr.e.2300, belépő: 2000won)
• a korábban már említett Ganghwado Történeti Múzeumba (belépő: 3000 won),
• a közeli Seokmodo szigeten lévő Bomunsa buddhista templomba,

(Forrás:https://c1.staticflickr.com/7/6138/5921515590_b9a994590e_b.jpg)

• és egy árapálysíkságra, ahol polipok, rákok, halak, kagylók és más tengeri herkenytűk után kutathatunk.

(Forrás:https://asleepatheavensgate.files.wordpress.com/2013/08/img_8116.jpg?w=600&h=600&crop=1 és https://asleepatheavensgate.com/2013/08/05/33-beautiful-islands-to-visit-in-korea-8-ganghwa-do/#jp-carousel-1820)