2013. sze 28.

Nyugati széllel Keleti partra

írta: 아가씨
Nyugati széllel Keleti partra

DSC00600a.jpg

Átrepülve a Lánchíd felett, részben az ismeretlentől  tartva kissé nehéz szívvel hagytam el a magyar légteret. Egy pillantást vetettem Párizsra és néhány órával később, két év után először, gépem ismét Koreában landolt. Ideiglenesen hátrahagytam eddigi életemet, hogy a következő hónapokra egy új kaland vegye kezdetét. A szomorkodás azonban nem sokáig tartott, mert az események, anélkül hogy különösebb erőfeszítést kellett volna tennem  magukkal sodortak. A turistás időszakból származó emlékeim alapján a reptéren már rutinosan váltottam pénzt, töltöttem fel az utazókártyámat, és vettem az irányt szöuli szállásom felé, ahol már az első utam során megismert, nagyon kedves házi néni, Ann várt. Habár csak egy éjszakát töltöttem a hostelben, de az eddigi tapasztalatok alapján a 6 ágyas szobák remek lehetőséget teremtenek olyasmikre, mint meghívást kapni Thaiföldre, vagy összebarátkozni Hongkong-i lányokkal. 

Az időeltolódást továbbra sem érzem, és habár nem sokat aludtam, a sok új esemény annyira leköti az embert, hogy sajnálja alvásra vesztegetni az idejét. Az első napon így ellátogattam a legutóbb elmulasztott Palota Múzeumba és a Kyobo könyváruházba. Az estét egy kedves koreai barátnőmmel töltöttem, aki munka után vacsorázni hívott. A félreeső mellékutcácskában lévő étterem, ahova mentünk, elsősorban, ha nem kizárólag csak koreaiak által látogatott. A vendéglátóegység önkiszolgáló jelleggel működik. Az ajtón belépve egy asztalnál kell fizetni, majd az étterem hátsó sarkában lévő ételekből, köretekből lehet tetszőleges mennyiséget a tálcára szedni. Ételünket elfogyasztva a koreai csingu új úticélt javasolt. Ez volt az első személyes találkozásunk, és kicsit azt éreztem, hogy a második kör csak annak szól, hogy udvariatlannak találja berekeszteni a velem való találkozást egy vacsorával. Nem szerettem volna, hogy úgy érezze, a nagy vendégeskedés kisebb fajta anyagi csődöt von maga  után, így felajánlottam, hogy most akkor én hívom meg. Eleinte visszakozott, de végül beleegyezett, és szemmel láthatóan fesztelenebbül töltötte az est hátralévő részét. Következő állomásunk barátném hirtelen ötletétől vezérelve egy Japánból származó, de Koreába is nagyon kedvelt "csiricsáré" saját matrica készítő kis üzletbe vezetett. (Illusztrációt lásd alább) Vendéglátóm a vendéglátás anyagi terhét megosztván lelkesen kezdett különféle nyuszi füleket és masnikat rám és magára aggatni, majd egy fülkében a következő csodás képeket készítettük el, amiket utóbb dekorálhattunk. Azoknak, aki a fejüket hasonló dologra adnák: kb. 6000-7000 won-ba kerül, az utasítások koreaiul vannak, szótározni nincs idő, mert az alkotás időkorlátos. A fényképek elkészítése után a fülke mellett lehet a képeket kiválasztani (mi négyet választhattunk),tovább csinosítgatni, mindenféle maskarával ellátni, majd matricaként kinyomtatni. A találkozót végül egy fagyizóban fejeztük be valamikor késő este.DSC00641a.jpg

A következő délután kezdődő tréning miatt, idő hiányában délelőttre még bezsúfoltam egy másik koreai csinguval történő szintén első személyes találkozót is, ami további találkozók lelkes kitűzésével ért véget. Önálló programjaimnak és az első nagy ajándékosztásnak ideiglenesen véget vetve elbúcsúztam kedvenc házi nénimtől és útnak indultam, hogy belevágjak abba, ami miatt eredetileg is jöttem.

Ajándékozás:

ajándék.jpg

Habár többször hallottam, hogy a koreaiak nem szeretik kibontani az ajándékot az ajándékozott előtt, az én esetemben ez több alkalommal is éppen ellenkezőleg történt. Természetesen nyilván személye válogatja, és valószínűleg koreai barátaim természete is sokban hasonlít az enyémhez, de az tény, hogy eddig minden esetben nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy mit kapnak. Az ajándékok kiválasztása terén eleinte kissé zavarban voltam, mit is adjak, ami nem áll tőlem távol, elsősorban magyar, vagy legalább európai, ugyanakkor  közel áll az ajándékozottak érdeklődési köréhez, és még a határon is átengedik. Végül különféle magyar csokival, ördöglakattal, mézeskaláccsal, magyar grafikával ellátott noteszekkel, és saját készítésű ajándékokkal készültem. Minden ajándékozott nagyon örült az ajándéknak, amit utólagosan is hosszú levélben részleteztek. A saját készítésű ajándékokat különösen értékelték, így mindenkinek bátran ajánlom ezt az opciót is, aki esetleg éppen azon gondolkodik, mivel lepje meg koreai ismerőseit, barátait.

Szólj hozzá