Lassan az úti beszámoló befejeződik, de azért majd néhány bejegyzés erejéig még biztosan visszatérek.

Összefoglalásként elmondhatom, hogy éppen olyan jól (ha nem jobban) sikerült a kint töltött két hét, mint amennyire reméltük. Rengeteg látnivalóval, elérhető áron (esetleg erről majd írok a későbbiekben azoknak, akik kedvet kaptak a kiutazáshoz J), sok kóstolnivalóval, és még annál is több hihetetlenül kedves, vendégszerető, segítőkész emberrel, akiknek a nyelvi akadály nem okozott semmilyen problémát. Igyekeztünk minél több helyre eljutni (ez néha a kényelem rovására ment, de sebaj, elvégre is fiatalok vagyunk, hol van még a csípőprotézises időszak J), de még így sem sikerült mindenhova. Ez viszont nem ok a csüggedésre, inkább remek lehetőség, hogy tovább folytassuk Korea kincseinek kiaknázását a későbbiekben is.  Mivel látom, hogy egyre nagyobb a Korea iránti kíváncsiság, remélem minden érdeklődő vagy leendő érdeklődő számára hasznos lesz ez a beszámoló. (Aki további olvasnivalóra vágyik, de immáron már más tollából, az az oldalsó linkblogban talál magának magyar nyelvű blogokat.) Számomra pedig nagy élmény volt a kinti hangulatot még néhány hétre felidézni. J

Amit feltétlenül érdemes még megtapasztalni annak, aki kilátogat, az a jimjilbang (csimdzsilbáng-찜질방). Sajnos nekünk idő hiányában már nem sikerült ide eljutnunk, de azért elmesélem, mi fán terem.

Ez a koreai közfürdő, ahova az emberek akár családostul, kikapcsolódni járnak. A sok színes neonfeliratok között a gőzölgő tányér jelét kell keresni. Sok van belőlük mindenfelé. Itt az ember kap egy egyenruhát, törölközőt, tisztálkodó szereket és számot, majd elmegy elhelyezni a cipőit egy kis szekrényben,  ezután pedig egy öltözőbe. Innen van lehetőség tovább menni a nemek szerint kettéosztott fürdő részlegbe, ahol mindenféle ruhadarab szükségtelen. A családtagok egymás hátát sikálgatják, míg le nem jön az összes elhalt hámsejt. Órákat képesek ezzel eltölteni. Különféle forró  (pl. zöld teás) és hidegvizes medencében lehet megmártózni, szaunázni. A „súroló” részlegen extra összegért a kemény kezű adzsumák masszázsszolgáltatását is igénybe lehet venni, akik nem restellik az összes porcikádat górcső alá venni. Az újjászületés garantált. Lehetőség van kupa/üveg masszázson is részt venni, aminek a nyoma 1-2 hétig biztos meg fog látszódni az ember bőrén. Mindezek után felöltözhetünk: férfiak ált.kékbe, nők rózsaszínbe, és indulhatunk is a koedukált részlegbe. Itt különféle kamrákat (a 40-80 fokostól a jégkamráig) találunk, ahol tovább folytathatjuk a kényeztetést. A kamrák közti közös helyiségekben elhelyezett matracokon különféle közös tevékenységet folytathatunk a kihelyezett ingyen főtt tojás-evéstől és sikhye (édes rizsital) ivástól kezdődően,  a különféle társas  játékokon át a koreai sorozatok nézéséig. Egyesek még a laptopjukat is magukkal hozzák.  Azok, akik megéheztek, ellátogathatnak itt az étterembe, aki pedig kellőképpen elfáradt, a nap 24 órájában álomra hajthatja a fejét, hogy aztán újult erővel vágjon neki az útnak. Részletek itt: http://english.visitkorea.or.kr/enu/SI/SI_EN_3_6.jsp?cid=626600

Aki a Csoszon hagyományokat szeretné jobban megismerni, annak lehetősége van tea szertartáson vagy valódi, hagyományőrző esküvőn részt venni (ezutóbbit akár ingyen is), hanokban aludni, vagy korabeli viseletbe beöltözni (pl. Insadong utcáján, a Gyeongbokgung főpalotában, a Namsangol Hanok Village-ban).

Aki Hallyu koncertre vágyik, annak érdemes utánanéznie, szükséges-e a belépéshez 'alien card number'.

Bár olyan látnivalóról, amit én magam nem néztem meg, nem szerettem volna beszámolni, mégis kivételt teszek. A következő természeti jelenség valószínűleg nem csak nekem, de mások számára is érdekes. A Jindo sziget környékén ugyanis évente kétszer kettéválik a tenger, így mindenki száraz lábbal, de legalábbis gumicsizmában teheti meg a 2,8 km-es és 40 m széles utat a Modo szigetre. Mindössze 1 óra áll rendelkezésre, máskülönben a fürdőruhát is be lehet készíteni, ugyanis a kettévált tenger nem vár, hanem összecsap. A "Mózesi csodának" nevezett jelenség akkor vált világszinten ismertté, amikor 1975-ben a francia nagykövet cikket jelentetett meg róla. 1996-ban egy japán sláger is született a "Jindo story 珍島物語" címen, aminek hatására évről évre egyre több japán turista özönli el a szigetet. Ezen alkalomból fesztivált rendeznek a helyiek, és lehetőségünk van az út során kagylót ásni, vagy különféle ott rekedt herkentyűt gyűjteni. A legenda szerint tigrisek özönlötték el Jindo-t, így a lakosok Modo szigetére menekültek. Mindenki, egy idős asszony kivételével, aki kétségbeesésében a tenger istenéhez fohászkodott. Az meghallgatta kérését, és kettéválasztotta a tengert.

A alábbi videó nem tőlem származik. Nekem a leginkább a gyorsított felvétel tetszik benne, amikor a tenger kettéválik, és a közönség megkezdi a vízen való átkelést. https://www.youtube.com/watch?v=JWFedaaqeMY A környék a dinó-rajongók számára is tartogat meglepetést.