Bevezetés

Nem szokásom  blogot vezetni, forumokhoz hozzászólni, sem videókat feltölteni. Eddig leginkább az internethálózat passzív tagja voltam, mert mindennek ellenére szívesen olvasom mások tapasztalatait. Most mégis úgy érzem, hogy két hétre egy olyan világ részese lehettem, amely megérdemli, hogy az ott szerzett élményeimet közkinccsé tegyem. Már csak azért is, mert Japánnal és Kínával ellentétben, Dél-Koreáról hazánkban nem sokat lehet tudni. Habár Észak-Koreának, a  taekwandonak, Hyundainak köszönhetően volt némi fogalmam a világnak azon részéről, az igazi érdeklődés csak 2009-ben kezdődött meg, és minél többet tudtam meg róla, annál inkább megszerettem. Ugyan magyar nyelvű útikönyvet még nem adtak ki, viszont egyre több kint élő magyar diák és tanár vezet blogot az ott szerzett élményeiről.  Idén nyáron, hacsak két hétre is, de sikerült másodmagammal kijutnom, hogy saját tapasztalatokat szerezhessek a bolygó azon feléből.

Előkészületek

Mivel nem csak engem, hanem húgomat is nagyon érdekli az ország kultúrája, egyértelmű volt, hogy együtt utazunk. Az utazás ideje már decemberben ismertté vált, a jegyet pedig már márciusban megvettük, ugyanis ilyenkor lényegesen olcsóbban lehet hozzájutni. Éppen akkor a Turkish Airlines kínálta a legnagyobb kedvezményeket, így a mi választásunk is ráesett.  Február végétől koreai nyelvtanfolyamra kezdtem járni, ami az út során is nagyon hasznosnak bizonyult. Az órákat anyanyelvű tanár tartja, aki azon túl, hogy nagyon kedves, a nyelven kívül fontosnak tartja, hogy hazája kultúráját is megismerhessük, így az ember egy kicsit már az órákon is Koreában érezheti magát. Addig is míg el nem érkezett a nyár, számtalanszor futottunk Budapestre látogató koreaiakba, fedeztünk fel koreai éttermeket vagy Magyarországon zajló koreai eseményeket. Másfél éve a couchsurfingnek köszönhetően két kedves koreai lánnyal is levelezek, akik közül az egyik szállást is biztosított a számunkra, illetve segített az autóbérlés ügyes-bajos, piszkos-anyagi dolgait is elintézni. Ezek után nem volt más tennivalónk,mint kivárni az augusztus 7-i dátumot, és felkerekedni.

Utazás

Sajnos, habár hazánk dolgozik rajta, de még nem rendelkezik közvetlen dél-koreai járattal. Ahogy azt fent említettem, mi a Turkish Airlines-val utaztunk. Koreában vízum nélkül 90 napig lehet tartózkodni. A beutazáshoz csak egy útlevél szükséges. A reptér (Incheon Airport) honlapjáról minden odautazónak érdemes letöltenie a tudnivalókat,mit lehet bevinni, mit kell elvámolni. A Turkish Airlines gépére max.8 kg-os kézipoggyászt lehet felvinni, 20 kg-ig pedig ingyen lehet feladni a csomagot. Törökországba vízum szükséges, hacsak nem átszálló utasról van szó. Első körben Isztanbulig jutottunk, ahol 9 órát várhattunk a csatlakozó járatra. Ez szerencsére a visszafelé útnál 4,5 órára csökkent. A későbbiek során hallottuk, hogy aki 6 óránál tovább kell, hogy várjon a csatlakozó járatra, annak a török légitársaság ingyen kosztot, kvártélyt és városnézést kell, hogy biztosítson. Állítólag ebben az esetben sem kell vízum. De mivelhogy erről akkor még nem sok fogalmunk volt, nem tudok konkrétumokkal szolgálni, de érdemes utánanézni. Ezzel szemben mi egyszer a nap lemenetelét másodszor pedig feljövetelét követhettük végig több órán át az épület konstrukciójának köszönhetően. Szerencsére a reptéren van elég ülőhely, így ezt az időt kártyázva, és különféle népek kavalkádját ( turbános,kaftánostól kezdve a csadoros, szárisig)bámulva is el lehet ütni (ahogyan ezt mi is tettük ;)). Ahogy az idő telt, egyre gyakoribb lett a koreai nyelv is a reptéren.  De amikor aztán az átvizsgáláson is átjutottunk, és elértünk a beszállókapunkhoz, ott nyüzsgött csak igazán a sok koreai gyerek. A gépre felszállva kiosztották az út során hasznáható papucsokat, kispárnát, takarót, neszeszert, fülhallgatót. A korai check-in-nek köszönhetően szerencsére az ablak mellett elhelyezkedő 2 üléses sorokban kaptunk helyet, így nem mászkált át rajtunk keresztül senki. Viszont ennek ellenére sem sikerült kényelembe helyeznünk magunkat, mert ami engem illet, egy szemhunyást sem aludtam, igaz a mellékhelyiséget sem használtam, viszont derekasan végigültem a 15 órás utat, a trombózis veszélyének kitéve magamat J. Az elmúlt két hét alatt négyszer vettem igénybe a török légitársaság szolgáltatásait, amiről a következőket mondhatom. A török stewardess-ek légiességét csak az adja, hogy a levegőben dolgoznak. Nem különösképpen kedvesek, mosolyt sem igazán erőltetnek az arcukra, ha leszállásnál véletlenül lehúzva felejted az árnyékolót, ellentmondást nem tűrő hangon utasítanak annak felhúzására, ha éppen elaludnál, akkor biztos lehetsz benne, hogy a következő pillanatban fényár fogja elárasztani az addig koromsötét gépet, és stewardessek hada fog végigmasírozni a kocsival azt tudakolván, mit szeretnél inni, enni, ha viszont ennek ellenére mégsem kelnél fel, akkor a kiosztásra szánt földimogyórót és vizet laza lendülettel fogják az alvó utasra hajítani. (A koreai légitársasághoz is volt szerencsénk, itt ezzel szemben az utas előtt lévő ülésre helyeztek egy cetlit, ami arról értesít, hogy nem akarnak zavarni, amennyiben inni, vagy enni szeretnél, értesítsed őket.) Ha a férjed rosszul lenne, és elhányja magát, megtudakolják te vagy-e a felesége, és amennyiben a válasz igen,kiosztanak egy kesztyűt meg egy rongyot, és meg is kezdheted a nagytakarítást. Ha esetleg az ablakon szeretnél kifényképezni, abban a pillanatban huzzák le a rolót, hogy szieszta van. Jobban teszed, ha az út során kiosztott ételt is eszeveszett sebességgel fogyasztod el, mert könnyen járhatsz úgy, hogy még vidám falatozás közepette fogják elhúzni a tálcádat az orrod elől.  A több órás út során lehetőség van végigkövetni a repülés menetét,  zenét hallgatni és filmet nézni. Természetesen a 600 választható film közül 500-at már láttunk, a maradék 100 pedig nem érdekelt minket J.  Annak ellenére, hogy koreai barátaink meleg időre készítettek fel minket, az esős Pest után a ködös Incheonba érkeztünk. Leszállást követően egy metrószerelvénybe kellett beszállnunk, ami az érkezési terminálról átvitt minket a „minden egyéb” terminálba, vagyis ahol tulajdonképpen az utazáson kívül minden lezajlott, az útlevélellenőrzéstől kezdve, a vámon át a csomagok felvételéig. Minden belépőnek ki kell töltenie egy űrlapot az adataival, hol száll meg, mi az elérhetősége, címe, milyen célból jött. (Mi pl.pontos címet,számot nem tudtunk megadni, de nem volt gond). A kijárat felé  pedig egy másik űrlapot, arra vonatkozóan,van-e nála gyógyszer,drog, élő állat,növény, húsalapanyagú étel stb... Mi egy kicsit izgultunk, mert vendéglátónknak többek között szalámival, kolbásszal készültünk, de végülis ez sem okozott fennakadást.  A koreai reptéren is van lehetőség mindenféle szórakozásra. Lehet kézműveskedni, van játszóház, minimúzeum, és királyi felvonulás a nap bizonyos időszakában. Ezekről viszont személyes tapasztalatom nincs,mert nem átszálló utasok voltunk. Ebben a fejezetben még talán érdemes összefoglalnom a visszautat is, ami kényelem, kiszolgálás tekintetében éppen ugyanolyan volt,  mint a fent leírt. Annyi különbséggel, hogy az isztanbuli reptéren csak 4,5 órát kellett várni, viszont beszálláshoz közeledvén alig találtunk szabad mellékhelyiséget, mert mindegyiket egyszerre takarították. Ezen kívül a jegyek ellenőrzése is érdekesen zajlott, ugyanis egy alkalmazott  végigfutott a beszállási kapunál várakozó tömegen, lepecsételgette a jegyeket,majd kinyitotta a kaput a buszra való felszálláshoz. Volt aki már nem fért fel. Akkor vagy a várakozó helyiségen belül,vagy üvegajtón kívül rekedt,amíg meg nem érkezett a következő busz. Az is vicces volt, amikor a kifutópályán kisebb dugó alakult  ki felszálláshoz felsorakozó repülőgépekből. Budapesten szintén szokatlan élményben lehetett részünk, amikor a csomagokat szállító szalag annyi bőrönddel telt meg, hogy ahhoz, hogy a gép újakat dobjon a szalagra,az utasoknak kellett a csomagokat lepakolászni.  A torlódás persze azért alakult ki,  mert a gépünkön nem csak EU állampolgárok, így többek között kazah és iráni sportolók is utaztak, akiknek tovább tartott az útlevélellenőrzés, mint EU-s társaiknak.  Az utazás minden negatívuma ellenére is, nem bántuk meg a választásunkat, hiszen a jegyárakhoz képest olcsó volt, a várakozási időre fel voltunk készülve, a pilóta értette a dolgát, gondok mindig akadhatnak, és az nyaralás fénypontjaként egyébként sem a repülőutat szerettük volna választani, hanem a Koreában töltött időt, ami viszont nagyon jól sikerült. J