A következő napon a Gyeongbokgung (Kjangbokgung) palotába látogattunk el. A palota főbejáratánál, kedd kivételével (akkor maga a palota is zárva van), 10:00 és 15:00 között óránként őrségváltást tartanak. A ceremónia a 15.századi állapotokat próbálja visszaadni. Menete:  A nagy dobot megütik, a királyi gárda belép a Yongseongmun kapun és elindul a főkapu, vagyis a Gwanghwamun felé. A nagy dobot ismét megütik és a jobb és bal egység áthalad a kapun. Az őrségváltási ceremónia az új és a régi őrség vezetői között zajlik le a továbbiakban. Az egyik gárda bemasírozik a kapun a másik pedig távozik értelemszerűen. A ceremónia lezárását ismét a nagy dob megütése jelenti. A palota kapujában remek tájékoztatót lehet kapni az őrségváltás menetéről, valamint színes képekkel illusztrálják, hogy a királyi gárda milyen pozíciójú katonákból áll. Ezen kívül a palotáról ingyen térképet és prospektust is adnak.

Rövid történeti áttekintés:

A palota létrejötte Taejo (Tedzo) király nevéhez fűződik (1394). 1592-ig főpalotaként használták, majd pedig a japánoknak köszönhetően leégett. 1865-ig üresen állt, amikoris Gojong (Kodzong) király 200 épületet újraépíttetett. 1895-ben Min királynét megölték, Gojong pedig elmenekült. A palota rekonstrukciója 1990-ben kezdődött meg.

Szerkezetileg az előző palotánál felvázoltak érvényesek. A főkapun belépve a központi udvarban találjuk magunkat. A három osztatú út középső sávjában a király, a két szélső sávban pedig a miniszterek közlekedtek. Az udvarról a trónterembe jutunk (Geunjeong-jeon). A hozzá vezető úton, a lépcsőn különféle állatok őrködnek; hete-a tűzevő, tigris, sárkány,főnix,teknős, madár, és a hosszú élet  tíz szimbóluma.

A tárgyaló terem (Sajeong-jeon) a napi ügyek elintézésére szolgált, valamint a király itt tanult, illetve itt találkozott hivatalnokaival. A Méltóságok termében Sejong (Szedzong) király tudósai kifejlesztették a ma is használatos koreai hangült.

Gangnyeong-jeon a királyi lakosztály, Gyotae-jeon pedig a királyné rezidenciája. Amisan-nak nevezik a királyné lakosztálya mögötti kertet. A kert jellegzetességei a hatszög alapú kémények, amelyek különféle díszekkel (főnix-vel=királyné, szarvassal=hosszú élet egyik szimbóluma, denevérrel=szerencse, fenyővel= hosszú élet egyik szimbóluma, szilvafa virágával=erény, darvakkal=hosszú élet,krizantémmal=erény, bambusz+kő+örök fiatalság fűje=hosszú élet) voltak ellátva. A teraszok hegyet szimbolizálnak, a kéményeken lévő díszítések pedig a kert állat- és növényvilágát.

Jagyeong-jeon: kifejezetten az özvegy királyné rezidenciája volt. A kémények itt a hosszú élet 10 meghatározó szimbólumával voltak díszítve (pl.: szőlő= sok leszármazott, denevér=vagyon). Minden egyes szoba kéménye egy területen gyűlik össze, ezáltal falat formázva. Az utóbb felsorolt két lakosztály, vagyis a királyné rezidánciáit körbevevő falak gazdagon díszítettek mind belül mind kívül. 

A Jagyeong-jeon-tól északra  és a ma Néprajzi Múzeumnak használt terület előtt a királyi család és számos szolga lakrészei álltak. Kb. 3000 főnek adtak otthont a palota falai.

Hogy a királyi család tagjai pihenhessenek, kerteket építettek.  A két leghíresebb Gyeonghoe-ru és Hyangwon-jeong. Ezek közül az első egy két emeletes építmény egy lótuszokkal körbevett szigeten. A király ezt a helyet a külföldi követek szórakoztatására használta, valamint banketteket tartott minisztereinek.

A Csoszan egy földműves társadalom volt, így nagy hangsúlyt fektetett a meteorológiai, asztronómiai tudományokra, valamint az időmérésre és naptárra.  A korai Csoszan-ban a holdnaptár egy hazai verzióját fejleszették ki a világ első csapadékmérőjével együtt.

A palota és a Néprajzi Múzeum között a 12 zodiákus áll. Mintaként leginkább Seon Deok királynő sírhalma előtt álló őrkövek szolgálnak. A Három Királyság kora óta a 12 állat a buddhista festményeken, pagodáknál, királyi temetkezéseknél, illetve akár kínai karakterekkel ellátott hétköznapi tárgyakon is megjelennek. 

A palota megtekintése után érdemes átmenni a mellette található Néprajzi Múzeumba (ugyanaz a jegy nyújt belépést oda is :) ).